Hurrá, nyaralunk!

„Egy napon e.Sándor megkérdezte, megyek-e nyaralni valahová, mert ők igen, s belekezdett a történetbe Keszthelyről meg a gyönyörű múzeumról, amelyet feltétlenül látni kell. Három napig nyaraltak, pedig csak egyet terveztek – mesélte néhány napja. Ebből egyet töltöttek Keszthelyen, a többi kettőt egy távoli rokonnál, valamelyik közeli kis faluban. A múzeumnak csak az előterét látták, mert sokezer forintot kértek a belépésért, de az épületet és a parkot jól körül sétálták. Elképzelni sem tudom, milyen gyönyörűen ápolt a parkja, s az épületet is hogy rendbe tették. Ebédeltek is – hatezerért – s egy-egy sört is ittak, mert az ember nyaraláskor megenged magának egy sört. Az utcán inkább külföldiül beszéltek – mesélte – , és a fagyalt gombócát négyszázért mérték, azt nem vettek, mert ez mégiscsak túlzás. Este vonatra szálltak, a falucskában a rokonok szívesen fogadták őket, pedig bejelentés nélkül érkeztek. De maradhattak ott két éjszakát, így a szabadságuk is hosszabb lett a tervezettnél. Most újra itthon, ennyire futotta az időből, mesélte e.Sándor, nem baj, legközelebb majd több pénzt gyűjtenek, és akkor azt a csodaszép múzeumot is megnézik.”

Az írás a Magyar Hírlap csütörtöki számában jelenik meg teljes terjedelmében.