Hospice: ahol a halál nem számít tabunak

„Az élet természetes része a halál. Ideje van a meghalásnak, ezt sem siet­tetni, sem elhúzni nem szabad” – írja Polcz Alaine a magyarországi hospice mozgalom megalapítója. De hogyan lehet felkészülni a halálra? Hogyan segíthetjük végig az úton azt, akit szeretünk? Hogyan mondjuk el, ha tudjuk, csak napjai vannak hátra? Hallgatás, beszéd vagy a teljes elzárkózás jelenthet megoldást?

„Egyik sem, hiszen a halál az élet igen fontos, nagyon értékes szakasza. Éppen ez a hospice célkitűzése: visszaadni a halál méltóságát, segíteni a beteget és a családot, hogy nyílt kommunikációval tudjanak élni a halál elfogadásában” – mondja lapunknak Muszbek Katalin, a Magyar Hospice Alapítvány orvosigazgatója.
Segíteni, hogy a haldokló lehetőleg saját otthonában, szerettei körében töltse utolsó napjait. Segíteni az életben feltorlódott problémák, nehézségek kölcsönös feldolgozását, megvalósítani azt, amit az ember még fontosnak tart az életében.

Míg a kórházak a gyógyító, az életből a betegséget elűző, az egészséget visszaállító filozófiát vallják, addig a hospice-ok csak haldokló betegeket ápolnak, az eutanázia minden formáját elutasítva. A hospice a haldokló számára az a „menedékhely” – hospitium – ahol megpihenhet a hosszú úton, miközben mind az ápolószemélyzet, mind a család feléje fordul és a legteljesebb komfortot, biztonságot, szeretetet igyekszik nyújtani neki.

„A haldoklónak is joga van a lehető legjobb ellátást megkapnia, joga van a körülményeihez képest minőségi életet élni – fogalmaz Muszbek Katalin. – Tévhit, hogy sokan azt gondolják, az élet utolsó hetei, napjai egy nagybeteg ember számára kizárólag a fájdalomról, a halálfélelemről szólnak. Éppen az a cél, hogy ezekben a halál előtti napokban, órákban az emberek még tudjanak egy kicsit örülni az életnek. Hiszen a hospice nem csupán fizikai ápolást és fájdalomcsillapítást tartja szem előtt, de a betegek lelki és spirituális igényei­vel is törődik.” A hospice a halált az élet részének és olyan folyamatnak tekinti, melyet sem megrövidíteni, sem mesterségesen meghosszabbítani nem szabad. A beteghez való szeretetteljes odafordulás értelemmel és tartalommal töltheti meg ezt az életszakaszt. Ezt egy igen felkészült szakmai csapat teszi lehetővé, orvosokkal, pszichológusokkal, gyógytornászokkal és jól képzett önkéntesekkel. De a legtöbbet a család tagjai tehetik.

„Leginkább egyszerű dolgokkal érhető el az életminőség javítása: figyelmességet, kedvességet, megértést kapni, meglepni valakit a kedvenc ételével, vagy akár kiülni a kertbe egy napos délután. Ebben az időszakban sokszor ez a legtöbb, amit adni lehet, és ez nem kevés” – teszi hozzá az orvosigazgató.
A hospice-szemlélet a halált az élethez tartozó, utolsó fázisnak tekinti, nem pedig egy tabunak, amivel nem lehet, vagy nem kell szembenézni. A hoscice ezért a társadalmi szemléletformálást is zászlajára tűzte, hogy az emberek tudatosan, elfogadással, és ne szorongva viszonyuljanak a halálhoz.

---

Szakmai füzet készült a rendszerről
A magyarországi hospice-t 1991-ben Polcz Alaine alapította. Több mint egy évtizedes munka után 2004-ben megszülettek a hospice tevékenységet szabályozó jogszabályok, állami fejlesztési koncepció készült. A közelmúltban az intézeti és az otthoni hospice-ellátás magyarországi rendszeréről készített szakmai füzetet az Országos Betegjogi, Ellátottjogi, Gyermekjogi és Dokumentációs Központ. A központ hon­lapján olvasható tájékoztató szerint az anyag a terület jogi és finanszírozási háttere mellett a hospice szervezeti formáiba és az ellátás igénybevételének folyamatába ad
be­tekintést.