Forinttótágas

Bizonyos értelemben épp azt karikírozza ki, hogy a forint sokat tapasztalt érzékenysége már messze kívül van normál emberi, de az üzleti logika dimenzióin is. „Baj van a forinttal” - kezdi a szerző, majd így folytatja: „ Gyengélkedik. Lassan rosszabb, mint labdarúgó-válogatottunk. Igaz, ettől még imádjuk, keressük, hívjuk, várjuk. Talán még azok is, akik szinte mámorosan jelentik: mankón a forint, beszakadt a forint, lélegeztetőgépen a „hazai fizetőeszköz”. Hogy ez miért jó nekik, nem tudom, bár lehet, hogy a tőzsdén besszre játszottak, vagy éppen hosszra. Ez bonyolultabb, mint a Pitagorasz-tétel, és csak kevés látóember látja világosan az összefüggéseket. Mindenesetre az értők most azt mondják, romokban a dél-afrikai rand, a cipője mellett jár a török líra, így aztán ne csodálkozzunk, hogy a forint sincs a legjobb erőben. Összement a földgolyó, rosszalkodnak Ankarában, gazemberkednek Pretoriában, hogy Isztambulról vagy Fokvárosról ne is beszéljünk. Elég annyi, hogy ott valaki rosszul ébred, az orra előtt fogy el az izmíri Tescóban a joghurtmártásos köfte, vagy rádöbben, hogy kihagyták a bloemfonteini Szaknévsorból, s máris kész a baj, lőttek a forintnak.”

A cikk a Magyar Hírlap csütörtöki lapszámában jelenik meg teljes terjedelmében.