Cipzáros Mozart egy kicsit másképp

„Mozart olyan személyiség volt, aki messze megelőzte a korát. Úttörő volt témaválasztásban és zeneileg is. A színdarabban ezt azzal is mutattuk, hogy mindenkin gomb van, rajta viszont cipzár. Odáig fejlesztette a zenét, hogy jóval később Beethoven úgy gondolta: már nem lehet harmóniában gondolkodni, csak diszharmóniában. Nagyon kevés olyan ember van, aki után másképp kellett gondolkodni a muzsikáról. Ha folyamatában nézzük, akkor az, hogy Schönberg vagy Kurtág olyan zenét irt, amilyet, abban benne van Mozart” – mondja Szikszai Rémusz, a Belvárosi Színházban látható Amadeus című darab rendezője, aki szerint sokat alakított a színpadon látható karakteren Keresztes Tamás: „Nagyszerű színész, aki mögött egy jelentős próbaidőszak áll. Az általunk láttatott Mozartot az az ellentét is formálja, amilyen Salieri és a világ.”Keresztes Tamás talán kissé más Mozartot idéz fel, mint amilyen a köztudatban él. Szikszai elmondta: nem foglalkozott ezzel, hiszen még a művel kapcsolatban is azt látja, hogy gyakran a film adaptációjának gondolják a színdarabot, pedig előbb a WestEnden aratott nagy sikert. Elmondható azonban, hogy az a saját világ, amit a műben Keresztes megfogalmaz, működik a felállított tükörfalak között. Játékában a legszembetűnőbb az a nyugtalan hevület, amelynek pontosan az ellenkezője jelenik meg Mozart zenéjében. Ugyanakkor, mint Szikszai kifejtette, „ha az egész életművet nézzük, akkor találunk olyan darabokat, amelyek megfelelnek ennek a nyughatatlan személyiségnek”. Mozart eredeti zenéje egyébként sokat emel a darabon, jól eltalált helyeken hangzik fel, sokszor Salieri magyarázza a hallottakat, ami érdekes zenei utazás is. Emlékezetes az a hosszú jelenet, amelyben Mozart a Requiemet diktálja az őt halálba hajszoló Salierinek.A közönség jól fogadta a darabot, amely annak is köszönhető, hogy a díszlet és a fények követhetően tagolják a jeleneteket. „Mindez egy látomás, szándékom szerint egy folyékony festmény, amely folyamatosan változik. Egy olyan teret képzeltünk el Varga Járó Ilonával, amely egyszerre megjeleníti a bolondokházát és a palotát. Ugyanakkor az eddigi feldolgozások díszletei képeslapérzetet adnak, ezt el akartam kerülni” – hangsúlyozta Szikszai.Ha nem is tolódik el a hangsúly Salieri felé, az ő személye nagyon hangsúlyosan megjelenik, tekintettel arra, hogy ő az elbeszélő. Feltehetjük tehát a kérdést, hogy valójában kiről szól ez a darab? „Fodor Tamástól azt tanultam, hogy ha valamit meg akarsz csinálni, akkor fogj egy üres lapot és írd rá a címet – ez jelen esetben Amadeus. Önmagában azonban nem tud Mozartról szólni, mert a világról kell elbeszélnie, amelyben a zeneszerző élt. Arról szól, hogy mihez képest rendkívüli ő és arról, hogy ezzel a rendkívüliséggel mennyire nem járt együtt a siker” – fogalmazott Szikszai Rémusz.A teljes cikk a Magyar Hírlap keddi számában olvasható