Ajánló

ARC 2014

Kulturhökkeneteim. „Ez az arc lesz a végső?”, kérdezi a plakát az ARC 2014 kiállításon.

A tizennégy éve létrehozott ARC veszélyben van, a szervezők szerint egyre kevesebb támogató akad. Nem azért, mert kifáradt a kezdeményezés, hanem mert a cégek félnek egy ilyen nyilvánvalóan elfogulatlan, szabadságkereső, független, civil rendezvényt támogatni. Mert retorziók érhetik őket. Éjjel fekete autó jelenhet meg a házuknál, a családfőt elhurcolják, a kamaszlányt megbecstelenítik, a feleség pedig örüljön, hogy végignézhette az egészet. Mert ez a mai Magyarország. Az egyik alapító még kitart a Nemzeti Filmalapnál egy nyilván fontos állásban, de aztán majd megundorodik önmagától is, és mint a gólyák az egyik plakáton elrepül Afrikába – vagy Monacóba – és nem tér vissza soha többé. Mert itt nem lehet élni.

A kétezres években a szervezők büszkén nyilatkozták, milyen sok támogató állt a kezdeményezés mellé. És jól is tették. Ahogy teltek az évek, egyre színvonalasabb, egyre érdekesebb lett a kiállítás. Alig vártuk, hogy megnyíljon. Valódi szellemi élmény volt, kacagtató, vagy rémületes. Soha nem felejtem el a „Apajegy” című plakátot valamikor a 2000-es évek közepéből, amikor egy szomorú kislány karján ütésnyomot láttunk. Ez bármely rendeletnél többet mondott minden családon belüli erőszakról. Vagy a cigány fiú, alatta a felirat „magyarul beszélő, színes, szélesvásznú férfi”, vagy a „Birka vagy? Pörkölt lesz belőled!” és a többi. A ganajtúró bogár, ahogy nagy erővel hajtani próbál egy óriási galacsint, alatta a szöveg, hogy nyelvtudás nélkül is lesz munkád, és a kedvencem, a kórházi intenzív osztályos görbe, és a felirat: „Az utolsó sípszó előtt hagyjon üzenetet”. Megannyi szellemes, ötletes, filozofikus üzenet. Nem az előítélet mondatja velem, hogy ez a 2014-es „Végső arc” nem a támogatók hiánya miatt lett lapos, közhelyes, érvénytelen. Szomorúan tekergek a plakátok között, nyomát sem találom már a régi élményeknek. 2008-ban még egy kottarészletet láttam „Hazudnak rendületlenül…” kezdettel, de akkor szinte ez volt az egyetlen napi politikai tartalmú üzenet.

A teljes írás a Magyar Hírlap szombati számában lesz olvasható.