2008-12-22
Újévi fogadalmak
Miután év végén számot vetettünk az eltelt esztendővel, az újévet fogadalmakkal kezdjük. Sokszor éppen az egy évvel ezelőttit poroljuk le, és újult hittel hangoztatjuk belső monológjainkban, hogy: idén gazdag leszek, le fogok fogyni vagy éppen abbahagyom a dohányzást. Arra viszont nem is gondolunk, hogy egy jól megfogalmazott célkitűzés már félsiker.
A fogadalmak holnap kezdődnek. Mindig holnap. (Valakinek évek óta holnap kezdődik az új élet.) Addig pedig kiváló kifogásokat gyártunk, hogy miért nem vagyunk szigorúak önmagunkhoz, pedig aki ma nem áll a sarkára, holnap se fog. Ugyanolyan várakozással fogja tölteni az idejét, mint eddig és ugyanúgy kipereg ujjai közül az idő meg a lehetőség.
A fogadalmakat az ember magának teszi és önmagával a legelnézőbb, ha megszegi adott szavát. Nagyobb siker érdekében a fogadalmat erősítsük meg olyan ember jelenlétében, aki nem vevő a kifogásainkra és szeret minket annyira, hogy szigorúan számon kérje rajtunk lustaságunk. Ha elmondhatnánk, hogy "nem emlékszem pontosan, de legalább egy éve mondogatom, hogy le fogok fogyni, ráadásul a mérleg két kilóval többet mutat, mint fél éve…" vagy "az elmúlt évben ötször hagytam abba a dohányzást", akkor szükségünk van külső támaszra, szigorú tekintetre. Néha nem kell több csak egy ember, aki előtt minden héten felállunk a mérlegre és aki szépítés nélkül feljegyzi aktuális kilóinkat, vagy rákérdez a megtanult angol szavak vagy elszívott cigaretták számára. Persze vezethetünk naplót is, ahol a számok kegyetlenül és kérlelhetetlenül mutatják az igazságot.
Sikeres szeretnék lenni és karcsú. Ez egy jó terv, de egészen nehezen megvalósítható, mert nem mérhető. Mindenképpen határozott időre szóló, reális és konkrét célokat tűzzünk ki. Valahogy így: Szeretném, ha ebben az évben fél millió forintot félretennék és 10 kilót fogynék. Ez egy éves terv, amit így önmagában szintén nehéz megvalósítani, ráadásul ha hajlamosak vagyunk a lustaságra, akkor november elején jut újra eszünkbe ez a célkitűzés és abban a pillanatban fel is adjuk, mert ellehetetlenül. Havi, heti célokra kell bontani vágyainkat és nem árt hozzá megvalósítási tervet készíteni, mert hiába szeretnénk karcsúbbak lenni és havonta 2 kg-ot fogyni, ha továbbra is csokit majszolunk a tévé előtt.Nekigyürkőztünk, eltelt egy nap, meg még egy, meg még egy és a kezdeti lelkesedés egyre csökken. A végén enyhül szigorúságunk és kihagyunk egy napot, a nagy feszültség miatt leszívunk egy szál cigarettát, megeszünk két tábla csokit. Persze csak ma és holnap folytatjuk… A kezdeti lelkesedés utáni elkedvetlenedést a legnehezebb leküzdeni. Egyik pillanatról a másikra nem fog gyökeresen megváltozni az életünk. Ha "részcéljaink" voltak, akkor már ebben az időszakban lehetnek sikereink, amelyek újabb erőt adnak. A holtponton átlendülve sokkal nagyobb esélyünk van a végső sikerre, mint előtte. Ilyenkor jöhet jól egy másik ember dicsérete vagy biztatása, hite. Mert ha önmagunk előtt fel is adnánk, azért büszkeségünk ritkán engedi, hogy mások előtt is feladjuk, elbukjunk.Kitartást és lendületet az újévi fogadalmakhoz! Nekem is van négy, fel is írom a határidő naplóm elejére, hogy az év végi elszámoláskor ne csak emlékeimre hagyatkozva értékeljem magam és a 2007-es évet, hanem a megvalósított álmok és elbukott vágyak kereszttűzében is.
Eredeti forrás: Myreille
Myreille