2009-08-14
VILÁGVÁLSÁG ?
Az USA-ban, ha az ember kutyát akar megdobni kővel valószínüleg egy igen tiszteletreméltó, nagyon jól megfizetett urat vagy hölgyet talál el, aki a hírneves Mba címmel kérkedhetik a névjegyén. Ez annyit jelent, hogy a személy igen magas fokú képzettséggel van felszerelve a közgazdaság terén. Elvben. Gyakorlatban, egy igen szü ken behatárolt körben mozoghat, amelyben jóformán semmi nem számit a következö évnegyed haszon növekedésén kívül. Így a gazdasági világra sincs megfelelö kitekintése.
Pedig az amerikai gazdasági élet hullámzását igen egyszer módon mehet megjósolni. Még nyolc általános is böven elegendö a Wall Street, azaz az USA legföbb tözsdéjének a megértéséhez.
Köztudomású, hogy a Wall Street úgy négy-öt évenként alapos zuhanásba kezd. Hogy milyen okot hoznak fel a "recessio" okaként, teljesen mindegy. Az egész cirkusz arra való, hogy az elözö idöszakban vérszemet kapott törpe befektetö zsebéböl kirázzák az utolsó fityinget is.
Ez úgy történik, hogy az utolsó mélypont után néhány hónappal, visszatérnek a törpék. Pár százalék (margin) lefizetésével megvehetnek egy jókora részvénycsomagot. Persze némi kamatot kell fizetni az elöleg és a vételár közötti összegre, de ez nem probléma, ha a piac huzamosabb ideig felfelé ível. Ez így mehet felfelé néhány évig. Idöközben persze vannak apró hullámzások, de ez még könnyen kivédhetö .
A baj ott kezdödik, ha az árfolyam esése nagyobb a kezelhetönél és hosszabb ideig tart. Ebben az esetben sok tízezer kisember veszíti el a "konyha pénzt". A gazdagabb befektetök csak erre várnak, hogy áron alul megvehessenek óriási részvény csomagokat.
Ezen persze a kisember is nyerhet, ha megfelelö idöben kiveszi pénzét a részvényekböl s a nagyok mintájára kivárja a legalacsonyabb pontot. Mikoris az elözö ár feléért-harmadáért veheti vissza a nemrég eladott csomagot. Csakhogy, a hazárdjátékosok szenvedélye mindig egy kicsit jobban megváratja az eladással, mint kellene. Mire észbe kap, elveszítette a gatyáját is.
Hogy ez mennyire igaz, álljon itt az amerikai elnök néhány szava a Wall Street uraihoz (2009-08-03):
"Barack Obama az amerikai köztévének adott interjújában azt mondta, hogy a Wall Street-i bankárok nem éreznek lelkiismeret-furdalást amiatt, hogy a válságot el idézték. Ezért fontosnak nevezte, hogy a törvényhozás új pénzügyi szabályokat fogadjon el."
A mostani válság különbözik az elözötöl, de sokkal könnyebben kiszámítható volt, azaz lett volna, ha idejében körülnéz valaki. Köztudomású, hogy Amerika és most már az egész világ néhány faktoron áll vagy bukik. Az egyik az autó ipar a másik az építö ipar.
Az autó ipar óriási háttérre támaszkodik: vas, fém, elektronika, müanyag, üveg, gumi. Ezenkívül milliónyi alkatrészt a bedolgozó ipar szolgáltat. Az alkatrészek, félkész áruk, kész automobilok szállítása is óriási tömegeket mozgat meg.
Ha az autó ipar magas kapacitással dolgozik, mindent húz maga után. Elsösorban az építö ipart. Az pedig a favágástól a zárak, szerelvények, háztartási gépek gyártásáig mozgatja meg az ipart. Mindez természetesen nagy mértékben érinti a bankokat, biztosítókat, ügynökségeket, ügyvédeket, stb. Tehát, ha az autó gyártás lecsökken, az, az egész világ gazdasági rendjét felborítja és magával rántja az épít ipart is.
Ennek a katasztrófának az elöre jelzése valójában gyerekjáték. Talán harminc évvel ezelött egy néhány elemis magyar bevándorló mondta nekem: "Nem kell mást csinálni, mint felbecsülni a használatban lév gépkocsik átlagos életkorát. Ha ez a szám 6-7 év körül van, biztos lehet abban, hogy az autógyárak majdnem teljes kapacitással fognak dolgozni két- három évig, mert sokan fognak új kocsit vásárolni. Ha az átlag életkor 3-4 év között van, baj lesz jövöre, mert nagyon kevesen fognak új kárét (autót) vásárolni."
Kovács bácsi elméletét "tudományosan" kifejezvén, nézzük meg a gépkocsik átlagos korának statisztikáját. Annak alapján könnyen kiszámíthatjuk a jövöt.
A házépítés sorsát is egyszerüen kikövetkeztethetjük: Ha a szokásos tíz százalékos elöleggel már kevesen rendelkeznek, le kell csökkenteni azt öt százalékra. Ha már egy fillér elöleg sem szükséges, amint azt lehetövé tették néhány évvel ezelö tt az US kormány javaslatára, elindul az építö ipar a tönk széle felé. Ugyanis, ha az új háztulajdonosnak nincs pénze a házban (equity), minden gondolkozás nélkül megveszi a házat, de azonnal otthagyja, elköltözik egy távolabbi városba, ha ott kap munkát és kezdi elöröl az egészet. Ez is teljesen nyilvánvaló volt.
2oo8-ban minden összejött szépen. Leállt az autógyártás és a házépítés egyszerre. A jelzálog hitelt nyújtó bankok tönkrementek (az US kormány vásárolta fel a jelzálog kölcsönöket), az autógyárak nagy része szintén.
A nemzetközi óriás bankok hatalmas tökét halmoztak föl az elmúlt években beszedett kamatokból, amelyet eddig nem tudtak befektetni. Most fillérekért vásárolják fel a tönk szélén álló bankokat, gyárakat. Amerikában igen sok nagy bank került erre a sorsra. Két autógyár, General Motors (nemrégiben a világ legnagyobbja) és Chrysler áll a tönk szélén. Mindkettöt messze áron alul veheti meg egy, a világválságon nyerészked giga-bank. Egy óriási kanadai alkatrész gyár pedig a GM Opelt szerezi meg, majdnem ingyen.
Hazánkat sokkal keményebben érinti ez a válság, mint például Amerikát. Az USA-ban, a magánkezekben lévö Federal Reserve Bank, annyi pénzt nyom, amennyit úri kedve diktál, hiszen semmi fedezeti felelösége nincs. Tehát az egész világot rákényszeríti egy darab értéktelen papír fecni elfogadására. Nekünk pedig sem pénzünk, sem iparunk nincs. Az értékes, nagymultú vállalatainkat elkótyavetyélték, gépeinket elvitték vagy beolvasztották. Maradt, illetve alkottak egy bedolgozó ipart, amelyet akkor állítanak le, amikor akarnak. Hiszen a német, olasz, francia vagy angol vállalatoknak csak néhány százalékkal kell emelniök az otthoni telepek termelését, hogy pótolják a leállított magyarországi üzemeik által okozott kiesést.
Ma már a valaha híres és erös élelmiszer iparunk is romokban hever, a maradék most megy tönkre és kerül idegen kezekbe. Ezek védelme helyett a kormányunk (és pártunk) miniszterei a modernizációról, alul financírozásról papolnak. Pedig ök tudják a legjobban, hogy a külföldi óriás vállalatok csak a feleslegüket ontják (dump) a magyar piacra – akár önköltségi ár alatt is - minden megtorlás nélkül.
Költöi kérdés: Ha mindent ilyen egyszerüen - józan paraszti ésszel – elöre lehet látni, miért engedték a kormányok, hogy ez a kalamitás megtörténjen? Talán így tervezték meg a népek újabb kirablását?
Eredeti forrás: Magyaródy Szabolcs
Magyaródy Szabolcs