Virtigli szocdemek

Roppant mód felháborodott, és rosszallását fejezte ki az MSZP amiatt, hogy a hozzá közel álló Népszava a minap féloldalas Közgép-hirdetésnek adott helyet. A párt nyomatékosan hangsúlyozta közleményében, hogy tűrhetetlen, mi több, tarthatatlan, hogy egy valamirevaló szociáldemokrata orgánum olyan Fidesz-közeli cég hirdetéséből jut pénzhez, amelyet maga az újság is számtalanszor ostorozott már hasábjain. Lukács Zoltánnak hívják azt a képviselőt, akit a párt kijelölt arra, hogy a szocialisták nevében elharsogja a dörgedelmes szólamot. Ő – a szöget mindig fején találó Török Zsolt szóvivővel együtt – azt az új stílust testesíti meg, amelyet Mesterházy Attila pártelnök egyszerűen csak szerethető MSZP-nek aposztrofált.Megrótta hát keményen a Népszavát Lukács mozgalmár, s arra figyelmeztette az anyagiakban szűkölködő újság munkatársait, hogy egy virtigli szocdem fegyelmezetten hal éhen, és ha hónapokig sem kap fizetést, akkor sem fogad el alamizsnát az ellenségtől, még fizetett hirdetés formájában sem. Egyébként is, tessék a vörös segélyhez fordulni, ha annyira éhes a proletár.Mi tagadás, megvan a maga jogalapja a lukácsi gondolatnak, hiszen ha valakik, az MSZP elnökségi tagjai szép példát mutatnak nadrágszíj-összehúzásból, és igazi hősök módjára fogcsikorgatva viselik a szűk esztendőket, nem esnek kétségbe, ha egy kis nélkülözésről van szó. Pedig ők aztán tudnának mesélni. Múltkor is, amikor a Milyen sok gyerek is éhezik ma Magyarországon témában szervezett sajtóreggelijükön elfogyott a briós, arcizmuk sem rándult – ha nincs, hát nincs, s fegyelmezetten ették tovább a vajas kiflit. Egy szó mint száz: ha valakik, ők tudják, mi a lemondás, egyébként is, roppant korszerűtlen már az a mondóka, amelyet Petrasovits Annának, az újjáalakult Szociáldemokrata Párt elnökének szavalt néhány híve a rendszerváltáskor: „Ennénk, innánk, Annánk!” A lap a dörgedelmekre válaszolva megpróbálta felhívni Lukács figyelmét arra, hogy fizetett hirdetéseket – amennyiben azok megfelelnek a reklámetika szabályainak – nemigen szoktak visszautasítani, és némi célzást tettek arra nézve is, hogy miután időnként nincs meg náluk az élelem bére sem, tessenek inkább pénzt adni, mint erkölcsi intelmekkel etetni a derék sajtómunkásokat. Mindenestre jó lesz felkészíteni Lukács szocdemet a közelgő választásokra, nehogy baj legyen a szívével. Ekkortájt ugyanis nem ritka, hogy a pártok politikai hirdetéseiket az ellenfélhez közel álló sajtóorgánumokban is megjelentetik.Apropó, pártok! Ilyen szaftos eseményből természetesen az a markáns arculatváltáson átesett LMP sem akart kimaradni, amely sűrű önbilincseléssel igyekszik felhívni magára a tisztelt nagyérdemű figyelmét. Lehetmásschifferandrás az esetet elemezve arra jutott, hogy ez nem más, mint egy Fidesz–MSZP-nagykoalíció előszele, neki ne magyarázzanak, látott már ő karón varjút, ez a hirdetési ügy több mint gyanús, mindenesetre a nagyobb bajt megelőzendő, oda kéne láncolni magukat a két párt székháza elé, de a biztonság kedvéért a Lánchíd két pillére közé is. Abból nem lehet baj.