Magyar Hírlap online

Védőhálós történet

Esély mutatkozik arra, hogy az első negyedévben összejön a megállapodás az Európai Unióval és a Nemzetközi Valutaalappal, amely erősíti a bizalmat Magyarországgal szemben. Ha gyorsan aláírjuk a szerződést, megizmosodhat a forint árfolyama, amely minden nemzetgazdasági tényezőnek jót tesz. Sőt beállhat a tavaly tavaszi szintjére is – de félre az álmokkal!

Eközben ugyanis nem szabad megfeledkezni gazdaságpolitikai „sztorijainkról” sem: a Széll Kálmán-tervről, a konvergenciaprogramról és a tavaly ősszel meghirdetett kiigazításokról, vagy éppen a 2012-es költségvetési irányelvekről.

Tudniillik a problémát az okozza, hogy nem mondtuk el, és nem fejtettük ki a „történeteinket”. Az említett átalakításról például a kormány, a nemzetgazdasági tárca felettébb keveset beszél. Például az adósságfék alkotmányos beiktatása is mindössze öt európai uniós államban, köztük Magyarországon történt meg. Igaz, ez a sztori annyira nem bűbájos, miután a szóban forgó rendelkezés az eredeti tervekhez képest csak később lép életbe.

De tudomásul kell venni, a piac olyan, mint Hollywood: a történetekre szavaz. Ha értik a sztorikat a befektetők, ide jönnek, invesztálnak. A bizalom visszaszerzésének szempontjából pedig nem pusztán a kormány Brüsszellel szembeni békülékeny hangvétele volt fontos és kiemelendő, hanem az olyan események is, mint például a Magyar Bankszövetséggel való megállapodás tavaly decemberben, amely pontot tett a bankadó végére a kivezetés pontos ütemezésével. S lehetne többször is hangoztatni, hogy az államháztartási hiánnyal kapcsolatban a kormány, ha kell, megteszi évközben is a szükséges lépéseket, hogy tartsa a deficitcélt.

Ugyanakkor hiányzó láncszem a magyar gazdaságpolitikában a hitelminősítők „megértése”. Márpedig a hitelminősítők döntésének üzenetértéke van, amelyet meg kell hallani. Amíg a piac hallgat rájuk, olyan piaci szereplők, akikre figyelni kell. Momentán Magyarország – háromszorosan is – befektetésre nem ajánlott állam, gazdaság. És nem pusztán ez a lényeg, hanem a minősítésekhez írt kommentek is eléggé egyértelműek: a növekedésre kell koncentrálni, és a reformokat folytatni kell. Ha pedig a jogszabályok nem futnak párhuzamosan a brüsszeli elvekkel, akkor módosítani kell azokat. Látható, hogy Európában jelentős változás megy végbe, az eurózóna válsága további negatív fordulatot vett, s mindez jelentősen hat Magyarországra. Emiatt indokolt, hogy Magyarország védőhálót kérjen az EU–IMF-párostól – erről már senki sem nyit vitát. A piac ugyanis türelmetlen, nem tudja kezelni, hogy egy uniós ország fizetésképtelen legyen.

Tisztázzuk azt is: a védőhálóra részint azért van szükség, mert a Gyurcsány-kormány által 2008-ban felvett húszmilliárd eurónyi hitel visszafizetése erre és a következő esztendőre esik, és a pillanatnyi helyzetben EU–IMF-kölcsön megléte szükséges ahhoz, hogy olcsóbban lehessen finanszírozni az országot. Tudniillik az év elején tapasztalt tízszázalékos pia­ci hitelfelvétel hosszú távon nem tartható fenn. Ezen tudna segíteni a nemzetközi hitel, amely megkötése állampapírjaink hozamszintjét lejjebb hozhatná, a forint árfolyamát pedig erősíthetné. Bár a gyengébb forint segít az exporton, de a gazdasági növekedést nem művi úton kell elérni, és a stabil árfolyam a tervezést is támogatja, ezért a stabilitáson van a hangsúly.

A pénzügyi védőhálós történet persze nem a siker csúcsa. Sőt a korábban meghirdetett gazdaságpolitika karikatúrája, de idejében felismerni a bajt még mindig a jobbik eset, mint államcsődöt kiáltani. Most úgy tűnik fel, a kormány elszánt a politikai és gazdasági fordulatban. Előbbi Brüsszel, utóbbi pedig Washington ügye.

Azonban ezen a téren is lehetne egy jó kis sztorit gyártani, miután a nemzetközi szervezetek is érdekeltek abban, hogy kiszámítható költségvetési pálya és erősebb gazdasági növekedés legyen.

Már csak azért is, hogy a hitelfelvevő vissza tudja fizetni a tartozását.