Magyar Hírlap online

Uniós deficit

Álláspont

– Magyarország figyelembe fogja venni az ajánlásokat, ha azok nem ellentétesek a magyar alkotmánnyal.
– Nem azt mondtam, hogy vegye figyelembe, hanem azt, hogy hajtsa végre!

Engedtessék meg egy kis játék. Kérem, találják ki, hol és mikor hangzott el ez a párbeszéd?

Netán 1944 februárjában, amikor Edmund Veesenmayer birodalmi helytartó üvöltött magyar miniszterekkel a budai Várban, megszállással fenyegetőzve?

Esetleg másfél évvel később, amikor Kliment Vorosilov marsall rendelte magához a szovjet nagykövetségre a koalícióra kényszerített magyar pártok vezetőit?

Avagy tegnap, úgy délután négy óra magasságában a demokratikus Brüsszelben, a mélyen demokratikus Európai Unió aztán végképpen demokratikus parlamentjében?

Egy alapító levele szerint országok egyenjogúságára épülő, a szabadságot nemcsak a jog betűjében, hanem a morális normáiban is képviselő szövetség központjában? S ennek a csodálatos értékekre alapuló uniónak az egyik vezetője merte volna ezt mondani egy független ország képviselőjének?

Bizonyos Neelie Kroes, az Európai Bizottság médiaügyekben illetékes alelnöke, Navracsics Tibornak, Magyarország – amelynek államformája mellesleg továbbra is köztársaság – miniszterelnök-helyettesének?

Melyik a jó válasz a három közül?
Ép ésszel mindenki az első kettő közül választana. Mert ha nem ezt tenné, akkor először is feltételezhetné azt, hogy az Európai Unió immár nem szép tiszta ideálokat, hanem újratöltött birodalmi eszméket képvisel. Hiszen másképp mi módon utasíthatná így egy uniós funkcionárius egy tagállam miniszterét?

Azonban ha ez nem igaz, csak arra gondolhatunk, hogy Magyarországon veszélyben a szabadság, s igenis, kemény szövetségi szó kell a demokrácia megvédéséhez. Ma Neelie Kroes holnap meg a kék sapkás békefenntartók!
Frusztráló logika, ugye?

Pedig ez a tegnapi brüsszeli „szabadságjogi” meghallgatás – hasonlóan Orbán Viktor pár héttel ezelőtti számonkéréséhez – pontosan erre a gondolatmenetre alapozott. A vádlottak padjára kell ültetni Magyarországot – hiszen, ha elfogadjuk, hogy az EU nem diktatúra, az, akit demokráciadeficittel pellengérre állít, nyilván csak az lehet.

S az európai polgár akkor körbe néz, és azt mondja, hogy se Frankfurtban, se Lyonban nincsenek tankok az utcán, Budapestig meg ki lát el, akkor pedig csak valami baj lehet ezekkel a magyarokkal. Hiszen a bűnlajstrom iszonytató: sajtószabadságot tipornak, cigányt és zsidót üldöznek, mondják, már portyázó poronty korukban antiszemitául gyűlölték a fajt. Tények nincsenek, de ezt mondja Konrád György és a Nobel-díjas Kertész, ezt írja az újság. Tegnap pedig maga Kopiás Attila demonstrációszervező – ez komoly, így mutatkozott be, szép, jól fizető szakma lehet – hívta fel a figyelmet arra a borzalmas esetre, amikor hajléktalannak öltözve elvitte a padról a rendőr, másnap viszont öltönyös lócalakóként ott hagyta. Lehet ennél irtóztatóbb példa az önkényre? Hacsak nem az, hogy Arató András Klubrádiója nem kapott frekvenciát, pláne ingyen és olcsón – ökölbe szorul ilyenkor a derék európai demokrata keze. Maga Arató mondta, így csak igaz, mert miért hazudna valaki Brüsszelben, főleg ha liberális hívásra érkezik. Meg milyen szép is ez az aratói krédó: „A Klubrádió ellenzéki, mégpedig a mindenkori hatalommal szemben kíván kritikus lenni.” Lehet egy ilyen mondatnak nem hinni?

Pesten lehet. Sőt, Pesten kell is. A Magyarország elleni veszett támadásokban felcserélődött az ok és okozati viszony. A hatalmától fosztott – csak az européer demokraták kedvéért: a nép fosztott 2010-ben, szabad és lelkes akaratából – ballib elit kiötli a vádat, kihirdeti az ítéletet, majd elkezd ürügyeket guberálni. Orbánt veszejtenék, mint minden gondjuk okozóját, ezért veszejtik az országot. Hiszen, ha elégszer szajkózzák a hazugságot, s az hallatszik külföldről is, tán idehaza is működik a ferde tükör. Partnert erre nem nehéz találni Brüsszelben, hiszen Orbánék érdekeket sértettek. A multikét, bankokét, ballibek nemzetközi üzlettársaiét. S tény, ebben kapóra jön a brüsszeli-strasbourgi bürokrácia is, amely egy ilyen „szabadságféltő” meghallgatással indokolni tudja saját létezését.

Tegnap Brüsszelben lépten-nyomon Magyarországot féltették, aggódtak demokratikus működéséért. Pedig talán érdemes lenne elgondolkodni azon is, hogy mi lesz, ha az európai polgár rájön arra, hogy eurómilliárdjait a demokrácia kicsúfolására, öncélú politikai játszmákra és üzleti csoportok érdekképviseletére költik az EU székvárosaiban.

Ez nem vád, csak féltő aggodalom.