2010-03-04
Tószt
„Isten hozta kedves vendégeinket!” – mondja a színes felirat a felszalagozott falusi lakodalmas sátor bejáratánál, a cigányzenekar már húzza a talpalávalót, a pincérek tálcákról italt, harapnivalót kínálnak, a vőfély a vendégeket köszönti enyhén pajzán kínrímeket rögtönözve, a násznagy tósztot mond az örömanya tiszteletére, a násznép pedig koccintásra emeli poharát, valódi kis rögtönzött üvegjáték hangjai vegyülnek a halkan morajló társaság beszélgetésébe. Mosolyognak, isznak – mondhatjuk akár úgy is: a medve bőrére, hiszen épp arra ürítik poharukat, hogy az imént megkötött házasság hosszú életű lesz, akár évtizedekig is kitart az ifjú pár. Holtodiglan-holtomiglan vagy bármi más, az élet majd megmutatja…
Ez az idilli kis jelenet ötlött fel bennem, miközben lapunk honlapján a kommentezők bejegyzéseit böngészgettem a napokban. Eszembe jutott, hogy illene egy frappáns kis tósztot mondani – amolyan násznagyosat – a rendszeresen visszalátogató ifjú szocialisták köszöntésére is.
Január közepén írtunk arról, hogy több mint száztagú internetes kommandót állított fel a szocialisták ifjúsági szervezete. A Societas az MSZP sikeres választási szereplése érdekében toborzott önkénteseket az internetező fiatalok körében – mindegy is, hogy milyen a politikai meggyőződésük, csak a világháló, a számítástechnika területén mozogjanak otthonosan –, akiknek a választásokig most az a dolguk, hogy megszórják hozzászólásaikkal a honlapokat. Feladatuk, hogy minél hatékonyabban győzködjék a különböző fórumokon az embereket az MSZP politikájának erkölcsi felsőbbrendűségéről – és persze szapulják az ellenfeleket. Az ifjú szocialisták pedig játékot csinálnak mindebből: az önkéntesek között egy luxusszállodában eltölthető wellnesshétvégét, fesztiváljegyeket, vörös bögréket, pendrive-okat, pulóvereket és sapkákat sorsolnak ki.
Isten hozta kedves vendégeinket! – mondhatjuk erre, mert a Societas-aktivisták lapunk honlapjára is megéreztek. A hozzászólások természetesen névtelenek, nem lehet azonosítani a szerzőjüket (vagy nagyon ügyes hackernek kell ahhoz lenni, ami pedig nem vagyok), a hangnem és a mondandó azonban árulkodó. Olvasgattam a hozzászólásokat a cikkek alatt, és feltűnt, hogy ezeknek az embereknek szinte minden mindegy, teljesen egyre megy, hogy miről szól egy-egy írás, nekik mindenről ugyanazok az egyenmondatok „jutnak az eszükbe”. Azzal lepleződnek le, hogy érvrendszerüket folyamatosan ismétlik, s még a helyesírási hibák is árulkodóan azonosak.
A pályázati kiírásból tudjuk, hogy az önkénteseknek dokumentálniuk kell hozzászólásaikat. Remélem, mosolyogva koccintanak a szaporodó kommentek elemzésénél, abban a helyzetben azonban, amelyben a párt – amelyiknek az érdekeit képviselik – jelenleg vergődik, minden elfogyasztott korty csakis a medve bőrére mehet. Talán érdemes lehet erre is egy tósztot mondani.
Szabó Palócz Attila