Magyar Hírlap online

Terror vacsorára

Álláspont

– Kiskezit csókolom, egy aknavetőre lenne szükségem!
– Aknavetőre?!
– Tulajdonképpen nem is, jobb lenne egy RPG, egy kézi páncéltörő gránátvető.
– Mire?
– Mire? Hát választásra! Vazze… ezt elszúrtam. Vehetjük újra?
– Persze. Tehát mire kell az aknavető?
– Nemzeti radikálisok vagyunk, irtanánk cigányt, zsidót…
– Ez megint nem a jó szöveg, kezdd újra!
– Nemzeti radikálisok vagyunk, a politikai elitet el kell tüntetni.
– Kitűnő, most jöjjön az orbános rész.
– Ráállunk Fletóra, aztán az Orbánra is. Ugyanaz mind a kettő. Nincs semmi különbség.
– Nagyszerű. Akkor ezzel meg is lennénk.
– Köszi… Izé… mikor megy ez adásba? Tudja, a haverok büszkék lennének.
– Nem én döntök, de menni fog. Klassz, kemény anyag.

Így igaz. A Magyarok Nyilai klassz, kemény, ütős anyag. Választási kampány idején pártversenyt tematizál, nézőt esténként képernyőhöz csábít. Egy főző Torgyán, utána egy lájtos terrorfrász különkiadásban. De ne rohanjunk ennyire előre.

A Magyarok Nyilai nevű szerveződés nem csak úgy létrejött. Még csak nem is a globalizációs szükséglet diktálta, miszerint nem rendes uniós tagország az, ahol nincs egy árva terrorista csoportocska sem. A Magyarok Nyilai Gyurcsány Ferencnek köszönheti létét.

Nem úgy általában, konkrétan.

Gyurcsány 2004-ben kezdődő ámokfutása, az őszödi látvány-hazugságbeszéd már túl sok volt az átlagpolgárnak is. A 2006 őszén, röviddel az önkormányzati választások előtt kiszivárogtatott botrányanyag nem csak a „fasiszta csőcseléket” vitte utcára. Az ijesztő a „jóarcúak, a kampánycél arcok” – elnézést az idióta kampánytechnokrata megfogalmazásért, de hát az ő fogalmazványuk alapján döntött a szoci vezérkar – tömeges megjelenése volt. Egy megoldás volt, lejáratni a megmozdulást. Égő tévészékház, fröcskölő nyilatkozatok, „rossz arcok” híradó közeliben. Ehhez kellett többek között Budaházy György és hason hangulatú társai is.

Egy pillanatig sem vitatnám Budaházy indulatainak jogosságát, még csak a maga módján tisztességesnek vélt szándékait sem kérdőjelezném meg. Azonban tény, ha nincs a gyurcsányi terrorpolitika, a fiatalember leginkább egy hortobágyi betyárshow előcsujogatója lehetne. Fényesre sminkelt öregecske frauleinok euróbankókat lengetve innák minden szavát, s kis szerencsével szombat esténként az ATV-ben is felléphetett volna Bunyós Pityu és Laci betyár között.

A sors – hát hívhatjuk így is… – azonban más médianyilvánosságot szánt neki.

A Nemzetbiztonsági Hivatal egy percig sem tagadta, hogy folyamatosan figyelte, sőt be is épült a „szélsőséges szervezetek” soraiba. Gyurcsányék a titkosszolgálatot éppúgy privatizálták, mint minden mást. Budaházynak és barátainak lehettek volna a legtisztább ideái is, ha azokat néhány újsütetű barát más irányba terelte. Most komolyan vesszük, hogy egy látványradikális vagy éppen a rajzfilmfigurának is elkeserítő Tomcat a szervek tudta nélkül gyárt bombát, ver tévékommentátort és lövöldöz politikusházakra? Életszerű, ugye?

Mint ahogy az is roppant reális, hogy egy terrorszervezet összeesküvéseit egy vállalkozó magnóra veszi, majd ezt nyilvánosságra hozza, arcát, nevét és címét is mellékelve a tévéműsorban? Véletlenül pont a választási kampány, a szocialista „fasiszta veszély”-médiadömping idején?

A fenti párbeszéd persze csak fikció, a tévékben és emeszpés kampányműsorokban nyomott hangfelvétel azonban tény. Amelynek a szoci politikusok mártírszerepbe hozása, a terrorral való riogatás mellett még egy célja van. Összemaszatolni az elmúlt húsz évet. Összemosni Gyurcsányt és Orbánt, a lopást és az építést. Ha tolvaj vagy, kiálts tolvajt a rendőrre is! Színtiszta fletói, goebbelsi logika.

Bajnai széplelkűsködött, Gyurcsány visszatért.

Az MSZP-kampány az ő kampánya.