Magyar Hírlap online

Föld nélkül nem megy

A társadalomban még nem tudatosult: akár tíz–húsz éven belül a föld és a víz – mint létfenntartó őselemek – birtoklása dönti el, kik élhetik túl a civilizáció összeomlását. Államunk léte és népünk fennmaradása függ attól, hogy a föld a magyarság kezén maradjon. De a közcél kijelölése a hazai föld megtartásához (nagyrészt ma is már a visszaszerzéséhez) csak jámbor óhaj, ha a politikai döntéshozót nem kényszerítheti "itt és most" a közérdekű cselekvésre. Ehhez fűzök – az uniós és a hazai joggal egyeztetett – néhány intézményi javaslatot.

Első lépésként meg kellene szüntetni a közérdekbe ütköző, a jogot kijátszó földforgalmat. (A mai gyakorlat – a külföldiek és a gazdálkodó jogi személyek tulajdonszerzési tilalma ellenére – bármely beruházási célra a kívánt mértékű földvásárlást biztosítja. Lásd például a kecskeméti Mercedes-gyár vagy a sukorói King’s City földigényét.) A Nemzeti Földalapra be kell vezetni az elidegenítési tilalmat.
Ezt nemcsak a föld új élelmezés-biztonsági szerepe és a földszűkösség drámai éleződése indokolja, hanem az Alkotmánybíróság iránymutatása is: a tulajdonszerzés joga nem alkotmányos alapjog, tehát az állam nem köteles a magánszemélyt tulajdonszerzéshez vagy tulajdon élvezetéhez juttatni.
Nem tartható fenn az önkormányzati földtulajdonszerzés mai intézménye sem, ami elsődleges eszköze a joggal való visszaélésnek. A jövőben az önkormányzat a termőföld tulajdonát csak lekötött célvagyonként, közcélra, törvényes elidegenítési és terhelési tilalom ingatlan-nyilvántartási bejegyzése alapján szerezhetné meg. Ez kizárná, hogy az önkormányzat a földjét átjátssza a külföldi befektető tőkének, ehelyett a helyi közösség agrártermelési és egyéb közcéljaira köteles fordítani.

A természetvédelmi területre fennálló állami elővásárlási jog gyakorlását azzal kellene kiegészíteni, hogy az elővásárlási joggal megszerzett föld tulajdona kizárólagos és el nem idegeníthető állami földtulajdonná válik. E rendelkezés rendkívül fontos annak meggátlására, hogy a közel kétmillió hektár földalapot képező Natura 2000 természetvédelmi terület ne kerüljön földspekulánsok és tőkeberuházók tulajdonába, hanem – hasonlóan a minden civilizált állam jogrendjébe foglaltakhoz – természeti kincsként a közvagyont gyarapítsa. (Tudni kell: a részaránytulajdon vagy kárpótlás címén magántulajdonba került földet – ha védett vagy védelemre tervezett – 2010. december 31-ig kötelezően kisajátítják. Ez felérhet a földtulajdon elkobzásával, sőt, a föld kikerülhet az állam tulajdonából, ami 2011 után, a mentesség lejártával, ismét hatalmas földkészletet biztosít a külföldi tőkének.)

Földvédelmi stratégiánkat merőben új értékalapzatra kell építenünk. A termőföldnek már nem csak az élelmiszer-termelő szerepe a fontos, hanem ennek létminőségi felértékelődése: az emberiségre következő korszakban csak annak a népnek lehet esélye a túlélésre és az etnikai megmaradásra, amelyik – bármi áron, az áldozatokat is vállalva – képes megőrizni termőföldkészletét és annak élelmiszer-termelő képességét az idegen érdekek és hatalmak pusztításaitól. A mai földvédelmi törvény kizárólag a tőkeberuházó céljait és nyereségigényét szolgálja. Ezért az új értékrend követelményei szerint ki kell zárnunk a nem termelői célú, spekulatív földszerzést.

A termőföld kül- és belterületi fekvéséről (az övezeti átsorolásról), ideiglenes vagy végleges más célú hasznosításáról (a művelés alóli kivonásáról) szóló közhatalmi döntéseket el kell vonni mind a települési önkormányzatok, mind az ingatlanügyi hatóságok (a földhivatalok) hatásköréből, és a közigazgatási hatósági rendelkezést e tárgyban egy központi államigazgatási szervre, a Nemzeti Birtokpolitikai Központra célszerű telepíteni.

A közgazdasági és jogi szabályozórendszernek fő szabályként meg kell tiltani a termőföld művelésből való kivonását, amit a földvédelmi gyakorlat szigora érvényesíthet. Földet művelésből végleg kivonni csak szűk kivételként, kizárólag közérdekből lehetne. A mai magánérdekek (például "zöldmezős beruházás", ipari park, gyárépítés, lakópark stb.) semmilyen "jogi trükkel" nem sorolhatók a közérdekű földkivonás körébe. A földvédelmi járulék és a bírságolás mértékét úgy kell meghatározni, hogy – az engedélyezhető és a szankcionált földkivonásnál egyaránt – hatékony visszatartó eszköz legyen a termőföld más célú felhasználásával szemben.

A közérdekű földpolitika motorja lehet a földtörvény új alapintézménye: az állam területét alkotó valamennyi termőföld – függetlenül a tulajdoni formájától és használati jogcímétől – a nemzet vagyona. Ez az alkotmányban is rögzítendő jogi alaptény megalapozza, hogy az állam valamennyi földterületre és az összes jogalanyra kiterjedően, közérdekből szabályozza, indokolt esetben korlátozza a földtulajdonszerzés és a földhasználat feltételeit.
Végül, az új földpolitika lényeges – de csak jövőbeli – pillére lehet a mezőgazdasági üzemek jogállásáról szóló törvény megalkotása. Ez öt-tíz év alatt felszámolná a mai nagybirtokrendszert, a földalap zömét a hazai kis- és középüzemek földhasználatának biztosíthatná.