Magyar Hírlap online

Szocialista gondok

Nem kell mindent elhinni a közvélemény-kutatásoknak. Mulasztás, hátsó szándék, vakszerencse – mind-mind olyan tényező, amely eltorzíthatja az eredményeket. Az általános tendenciák azonban megbízhatóak. Ahogy az a megállapítás is igaznak látszik, hogy a kormánypárttól elpártolók inkább bizonytalanul szemlélődnek, mintsem valamelyik ellenzéki erőbe szerelmesednének bele. Talán csak a Jobbik tudta érdemben növelni szimpatizánsai számát, de ő sem érte el az úgynevezett lehetséges váltópárt szintjét. A politológusok számára leginkább meglepő, hogy a mély gazdasági beágyazottsággal, komoly médiaháttérrel és óriás vagyonnal rendelkező MSZP sem képes erre. Miért nem?

Először: a vezető hiánya. Az MSZP-nek jelenleg nincs vezére. Gyurcsány megbukott, majd kibukott a szervezetből. Mesterházy (a jövő embere) nem tudott felnőni a feladathoz, hiszen kevesen érzik úgy, hogy alkalmas lenne miniszterelnöknek. Párttársai sem. Nem véletlenül jelentkezett szólásra Bajnai Gordon, igyekszik előre Szanyi kapitány, s politológusok jósolják Andor Lászlót 2014-re. Mesterházy gesztusain, megszólalásain is látszik: ő sem hisz önmagában. Kicsinyes, kapkodó és vérszegény megnyilvánulások jellemzik. Pedig egy államférfi erényei a nagyvonalúság, a nyugodt, megfontolt és karizmatikus megjelenés. Egy versenyalapú demokráciában – ideo­lógiától függetlenül – úgy kezdődik a sikeres csapatépítés receptje, hogy „végy egy vezért!” Aki képes úgy elmondani a programot, hogy bízzanak benne. Aki ezt tagadja, az vagy hazudik és álszent; vagy nem ért a politikához, és veszíteni fog.

Másodszor: nincs cselekvési alternatíva. Az MSZP úgy viselkedik, mint a szakállas viccben szereplő róka, amely akkor is pofon vágja a nyuszit, ha nincs rajta sapka, illetve akkor is, ha van. Nehéz egy elvkövető baloldalinak megmagyarázni, miért is nem tekintik jó politikának a bankok és a multik megadóztatását, a tőke túlburjánzásának akadályozását, illetve az állam nagyobb gazdasági szerepvállalását. A szocialisták szakítani igyekszenek a liberális múlttal. Balra, szociáldemokrata irányba tartanak – legalábbis szavakban. A volt MSZP-s képviselő, most népszavás Hegyi Gyula is arról írt a közelmúltban, hogy nem elfogadható út egy baloldali számára a bankok vagy éppen az IMF melletti kiállás. A tőke mellett érvelni: a szociáldemokrácia szembeköpése.

Harmadszor: kísért a múlt. Hiába Gyurcsány kiebrudalása, hiába a pártállami múlt szennyét magukon hordó „öregek” háttérbe vonulása – egy dolgot nem tudnak eltakarni a polgárok szeme elől: a korrupció sarát. Az elmúlt húsz évben talán csak a jobb sorsot érdemlő kisgazdapárt szennyeződött be úgy, mint a szo­cialisták. A most feltörekvő, egykori másodvonalra is árnyék borul.

Programalkotás ide vagy oda: az MSZP jó ideig nem lesz olyan párt, amely esélyes a kormány leváltásra. Lehet a választási törvényre fogni, de nem ezen múlik. Az új versenyszabályok lehetőséget adnak bárki számára, csak szavazók kellenek. A hiba nem a rendszerben, hanem az MSZP-ben van. Vezető, program és bizalom hiányában nem tud demokratikus választást nyerni egyetlen párt sem, sehol a világon.