Szíria ítélete

Szíria elítéltetett. A szíriaiakat otthonaik és hozzátartozóik elvesztésére, vérre és könnyekre, szenvedésre és nyomorra ítélték. Meg kell halniuk.Hogy aztán kormánykatonákból, fegyveres felkelőkből és ártatlan civilekből újra derék fogyasztók lehessenek. Szíriát polgárháborúra ítélték. Ítélet nélkül.Mert aki a világon a jelenleg elfogadott-elfogadtatott játékszabályok alapján egyedül legitim döntést hozhatott volna, az semmi ilyesmit nem tett. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének Biztonsági Tanácsa egyetlen épkézláb határozatot sem fogadott el Szíriával kapcsolatban, amit meg hozott, azt nem tudta-akarta betartatni. Nem bátorkodnék abban állást foglalni, hogy ki a jó és ki a rossz Szíriá­ban. Ilyenkor praktikusan azt szokás mondani, hogy talán az ott élőket lenne érdemes megkérdezni. Döntsék tán el ők, miképp képzelik el a holnapjukat. Azonban ott a veszély: mi lesz, ha nem helyesen döntenek az isten- és allahadták? S hát mennyire mást és mást jelent ez a „helyes” kifejezés angolul, franciául vagy éppen oroszul és kínaiul. Túl egyszerű lett volna a világ nagyjainak minden tekintélyét, katonai és pénzügyi fenyegetését arra használni, hogy olyan urnákhoz kényszerítsék a szíriaiakat, ahonnan aztán változatlanul kerül ki a voksuk? A „főgonosz” Bassár el-Aszad elnök bele is ment a választásokba, amelyeket természetesen ő rendezett volna, hiszen ilyenkor az ember valahogy biztosabb a győzelemben. Gyakorolhatott volna ebben a pillanatban az ENSZ nyomást Damaszkuszra, hogy minden szavazókörben legyen hupikék pólós nemzetközi ellenőr? Meggyőzhette volna Moszkva az elnököt, hogy ebbe bele is menjen? Washington odaszólhatott volna az ellenzéknek, hogy ilyen helyzetben menjen bele a választásokba? Biztosítékként küldhettek volna kék sisakosokat a pólósok mellé, olyanokat, akik nem orosz vagy angol akcentussal törik az arabot? Nagy tekintélyű külpolitikai szakértők erre raccsolják okosan, hogy ez idealista konyhalogika, hiszen nem számol a körülményekkel. Hát nézzük azokat a fránya körülményeket.Az első az volt, hogy az Egyesült Államok és térségbeli szövetségesei nem bíztak abban, hogy az ellenzék nyerni tud egy többé-kevésbé demokratikus választáson. Szíria vallásilag és törzsileg is megosztott, Aszadék – vele vagy nélküle – egy ikszre minimum jók. Magyarán osztozni kellett volna a hatalmon. Obamáéknak egy koalíciós Szíria talán még elég is lett volna. Térségbeli szövetségeseiknek azonban kevés. Egyiptom kiesése után Törökország első akar lenni a régióban, az iránbarát, aszadi Szíria az útjában áll. Iz­rael pedig immár végleg rendezni akarja Irán kérdését, ráadásul egy baráti Szíria megnyugtatóan oldaná meg a zsidó állam vízellátását is. A kisebb és nagyobb arab monarchiák teljhatalmi vezetői pedig azért buktatnák meg Aszadot, hogy végre elfelejtsék a térségben ezt a „demokratikus buktatósdit”. A Fehér Ház engedett: szóltak az oroszoknak és a kínaiaknak, ebben a helyzetben nem alkalmasak a feltételek a tiszta választások megtartására, Aszadéknak mindenképpen menniük kell, ám ők szívesen biztosítják, hogy a „demokratikus átmenet” után is megőrizhessék pozícióikat. Líbia után ezen az ajánlaton Moszkvában és Pekingben is hosszan röhöghettek. A voksolást persze azért megtartották, ellenzék nélkül, meglepő eredménnyel…A békepólós megfigyelők helyett viszont elkezdett özönleni az országba a fegyver és fegyveres. Nem csak orosz vagy amerikai. Aki keverni és keresni akar a régióban – az al-Kaidától kezdve a tegnap minisztereket robbantó iszlamista csoporton át a Líbiát is megjárt zsoldosokig és fegyvernepperekig –, az Szíriába ment és megy. A világ nagyjainak képviselői pedig ülnek az ENSZ New York-i székházában, és fáradhatatlanul ismételgetik a másik oldal ajánlataira a „no”-t és a „nyet”-et. Szíria népét ítélet és megkérdezése nélkül kárhoztatták el. Illetve bocsánat, ez így diplomáciaszakmailag nem korrekt: szíriaiak tíz­ezrei mindössze egy „geopolitikai érdekellentét” miatt veszítik életüket. Történelmileg nem komoly statisztika, viszont szép színes grafikont lehet majd csinálni belőle jól megfizetett ENSZ-tanulmányokhoz. Az mindig jól jön az éppen esedékes válság megoldásához…