Sarkosan fogalmazva

Egyik oldalról népszerűséget, másik oldalról gyűlöletet vált ki minden durva általánosítás, bárkit vagy bármit átkozzon is a publicista. Ha azt akarja, hogy sokan olvassák a cikkét, ezt az utat kell követnie, mert idézni, magyarázni és félremagyarázni fogják, esetleg be is perlik, ettől kezdve még többen keresik goromba cikkeit. A különböző népekkel, népcsoportokkal, kisebbségekkel, vallásokkal, pártokkal kapcsolatos ellenérzések és indulatok szítása és ébrentartása politikailag és erkölcsileg sem korrekt, és következményeit tekintve súlyos felelősség még akkor is, ha „hirtelen felindulásból” ír valaki, mint mostanában oly sokan teszik. Voltaképpen a legbiztosabb és legkockázatmentesebb „siker” a magyarság becsmérlésével, ócsárlásával, kigúnyolásával érhető el, mert valamilyen téveszme folytán úgy vélik, a többségi nemzetet szapulni nem bűn, inkább érdem, a bátorság és a liberális gondolkodás jele, hiszen a felsőbbrendű ember, az európai polgár néz le a magasból erre az elmaradott, öntelt, lusta, civakodó népségre, amely minden reformot elutasít, és nem képes „felzárkózni” sem a szocializmus, sem a kapitalizmus nemes eszméihez és rendjéhez. Ha egy szorgalmas sajtótörténész egyszer könyvbe gyűjti majd az 1990-től napjainkig leírt ocsmány és igaztalan mondatokat a magyarokról, vagyis rólunk, akkor leginkább azon csodálkozhat el az utókor, hogy ezeket a véleményeket magyar állampolgárok vagy magyar származású külföldiek fogalmazták meg. Persze szoktak itt Petőfire, Adyra, József Attilára vagy éppen Széchenyire hivatkozni, mondván, ők is sokszor ostorozták féltve szeretett nemzetüket, csak az a baj (a méretkülönbségen kívül), hogy ezeknek a mai embereknek minden szavuk féktelen, gyilkos dühből és megvetésből ered, s főleg a sértettségből, hogy már megint nemzeti kormányt merészeltünk választani, és hátat fordítottunk a haladásnak, a demokráciának. Megszoktuk ezt, és megszoktuk őket is, ami elég nagy baj, mert egyre pimaszabb és vadabb vádakkal állnak elő, ütnek bennünket, hátha visszaütünk. Amíg „magyarozni” szabad és jutalmat érdemel, addig nehéz lesz politikailag korrekt módon írni a nem magyarokról.