Sarkosan fogalmazva

A nyolcvanéves Kertész Ákost köszöntő balliberális cikkek mosdatják a szerecsent, mint már korábban ezerszer, nem is azt, nem is úgy írta, más az, hogy genetikusan vagy genetikailag alattvaló a magyar, nem is foglalkozom ezzel, csak az „alattvaló” jelentésváltozásán gondolkodtam el. A brit útlevelekben az olvasható, hogy az illető British subject, vagyis brit alattvaló, hiszen ott királyság van, egy koronás fővel, a többi állampolgár pedig bizony alattvaló. Nem alávaló, hanem alattvaló. Nálunk a Szent Korona alattvalója és tagja minden magyar, pontosabban mindenki, aki a Magyar Királyság területén él, akár tudja, akár nem, akár tetszik neki, akár nem. A „köztársaságban” elvileg nincsenek alattvalók, ott mindenki egyenlő, bár ezt leginkább jogegyenlőségnek lehet nevezni, és még ez is erősen vitatható, hiszen vannak dúsgazdagok és koldusszegények, diplomások és írástudatlanok, egészségesek és betegek, fiatalok és öregek – és még ezernyi fontos különbség a polgárok között. E különbségek kiegyenlítése vagy mérséklése lenne elvileg az állam feladata, de ez pénz és jóakarat kérdése, nem pedig államformáé. Már több mint két évtizede a balliberális országvesztők szeretik kizárólag magukat demokratikusnak nevezni (szocialista demokrácia), hiszen, ha nem ők vannak hatalmon, akkor az diktatúra, restauráció, ellenforradalom, amellyel szembe kell szállni, hiszen ők a demokratikus ellenzék, a (nép)köztársaság, a szabadság és egyenlőség felkent őrzői. A liberális demokrácia olyan „szemtelen hazugság, amit milliók cáfolnak meg”, sikerének nyitja pedig a propaganda, amellyel elhitetik, hogy náluk nincsenek alattvalók, mindenki egyformán egyenlő és szabad. Vagyis a rabszolgákkal (mostanáig) elhitették, hogy ők is a büszke Róma szabad polgárai. Be kell vallanom, inkább alattvaló lennék, a Szent Korona alattvalója. És nem is genetikailag.