Magyar Hírlap online

Sarkosan fogalmazva

Keményebb, erősebb, bátrabb magyar külpolitikára van szükség az új világrendben, vissza kell állítani Magyarország jó hírnevét. Az első követelményt Orbán Viktor, a másodikat Hatos Pál, a Balassi Intézet új igazgatója fogalmazta meg, de a kettő összefügg. Hozzáteszem: illúziók nélkül, mert még ha nem is „merünk kicsik lenni”, már megint rettentően szegények és kiszolgáltatottak vagyunk. Őszintén szólva az előző két kormányzati ciklusban valódi külpolitika nem is létezett, a külföldi magyar intézeteknek ezt a semmit kellett volna tükrözniük – és zömmel meg is tették. Rossz kormányzást nem lehet kedvező országképpel (vagyis hazug propagandával) ellensúlyozni, de a jó kormányzást semlegesíteni lehet, ha külföldön ellenérdekelt, sőt ellenséges erők terjesztik Magyarország rossz hírét. A szégyenletesen megfúrt és elmaradt budapesti Expo ’96 és a mostani, botrányos sanghaji magyar kiállítás között, az első Orbán-kormány idején kísérlet történt a nemzeti érdekek politikai és a nemzeti értékek kulturális képviseletére, de az MSZP–SZDSZ-kormánynak és klientúrájának minden „magyarkodás” eleve gyanús volt, hiszen az ország „sikerességét” elsősorban abban látta, ha nem történik semmi, és minden partnerünk elégedett a szolgaként meghunyászkodó, minden „befektetőt” tárt karokkal fogadó magyar vezetéssel. Ahogyan régen a Szovjetunióra mutogattak, most nyolc éven át az Európai Unióra vagy Amerikára bízták a döntést, mi jó Magyarországnak, az elcsatolt területek magyarságát pedig az utódállamok „jóindulatára” bízták. Tették mindezt olyan sorsdöntő években, amikor a globalista erők nyíltan és durván igyekeztek (igyekeznek) felszámolni a nemzetállamok önállóságának utolsó bástyáit is. Az ország hajója rozoga, menet közben kell javítani, de legalább az új kapitány nem bolond, nem részeg és nem alszik vihar idején.