Magyar Hírlap online

Sarkosan fogalmazva

Az SZDSZ-ről beszélgettünk Vámos György műsorában, a Kiút többszemköztben Csurka Istvánnal és Bíró Zoltánnal. Egyetértettünk abban, hogy az SZDSZ csupán visszavonult, rugalmasan elszakadt az MSZP-től, de tagjai és támogatói mindenütt ott vannak, és nem adják fel, csak az elszámoltatást akarják elkerülni, mint Demszky és még oly sokan a főkolomposok közül. Ez a taktika már sokszor bevált az utóbbi száz év polgári radikális-liberális pártjainak és mozgalmainak történetében. Más pártokba és mozgalmakba befurakodva és onnan bomlasztva nemcsak Magyarországon értek el nagy sikereket, a kozmopolita-internacionalista-globalista játéktér mindig vonzó terep volt számukra, és bőven volt pénz a szponzoroktól mindig, hogy a számukra szent eszmék nevében embermilliókat áldozzanak fel az éppen megvívandó háború vagy megkötendő béke érdekében, tisztán emberbaráti szempontból, a szabadságért, a demokráciáért, a kommunizmusért, az emberi jogokért. Mindez arról jutott eszembe, hogy Hack Péter alkotmányjogász, az SZDSZ alapító tagja, 1990 és 2002 között az SZDSZ országgyűlési képviselője, 1992 és 2001 között az SZDSZ ügyvivője, 1998 óta a Hit Gyülekezete diakónusa pártot akar alapítani, méghozzá piacorientált, atlantista centrumpártot, mely 2014-ben már akár be is juthat a parlamentbe. Itt most mély lélegzetet kell vennem, és talán vissza kell térnem holnap is a témához, mert a Figyelőben megjelent nagyinterjú számos olyan megállapítást tartalmaz, amelyet nem hagyhatunk figyelmen kívül, ha azt hisszük, az SZDSZ feladta volna a küzdelmet a magyar lelkekért, de főleg a magyar pia­cért. Hack fogadkozik, hogy nem lesz partner abban, hogy új logó alatt feltámassza pártját, de most, kérdem én, ki az közülünk, aki elhiszi ezt? Talán a hallgatói az ELTE-n, vizsga előtt. Sajnálom őket, de magunkat is, hogy még mindig itt tartunk. Hack Péternél.