Magyar Hírlap online

Sarkosan fogalmazva

A mindennapok krónikása nem teheti meg, hogy ne fejezze ki örömét Demszky távozásával kapcsolatban, bár ezt a távozást sokkal korábban és nem ünnepélyes keretek között kellett volna lebonyolítani. Az, hogy Steiner Pál (MSZP) szobrot is szeretne állítani a nagy embernek, persze sajnálatos módon csak halála után (amint erre utalt is), a hála megnyilvánulása volt, hiszen az MSZP és az SZDSZ szoros, testvéri koalícióban rombolta és lopta szét a fővárost. A többi hír már szokványosabb, „ideges a piac”, olvasom folyton, „aggódnak a befektetők”, a magyar kormány és az IMF kapcsolatának alakulásáról úgy tudósítanak, mint a bulvárlapok két „celeb” szerelmi viszonyáról. Csak az a rövid tudósítás nyerte meg tetszésemet, amely arról számolt be, hogy egy banki alkalmazottat fogtak el bankrablás közben – az előző hét rablása sikerrel járt. A bankárszakma és a bankrablás sokunk szemében rokon foglalkozási ág volt, a fehérgalléros és a kékgalléros munkamegosztás eddig működött. Most ez a zseniális ember sokkal költségtakarékosabb módon egyesítette a két pénzügyi tranzakciót, amelyre eddig csak a fővárosi közüzemek esetében akadtak példák. Visszatérve Demszkyre, akármint is nézzük, az SZDSZ utolsó, büszke bástyája dőlt le, pontosabban egy kimeríthetetlennek tetsző pénzforrás dugult el. De ne örüljünk korán, ez tényleg nem „happy end”, a balliberális lapokban arról cikkeznek, hogy a magyar demokrácia nem létezhet „szabadelvű” párt nélkül, és 2014-ben újrakezdik, ha az LMP nem váltja be a hozzá fűzött reményeket. A tökéletes infrastruktúrával rendelkező, tiszta, szabad, multikulturális, zöld, ember- és polgárbarát (sokszínű, mint a szivárvány) Budapest hiányolni fogja Demszkyt március 15-én, csak abban bízunk, hogy horvátországi villájában megszületik emlékiratainak könyve, amelyből kiderül a Nagy Titok: miként maradhatott főpolgármester két teljes évtizedig.