Magyar Hírlap online

Sarkosan fogalmazva

Bár a kampány hivatalosan csak március 15-én kezdődik, máris javában dúl a háború, az ember csak kapkodja a fejét, mindenki lő mindenkire, az úgynevezett „nemzeti” oldalon is. Ebben az országos idegességben kifejezetten megnyugtató, hogy vannak gondos családapák, akik idejében gondoskodnak a jövő nemzedékéről, mert szerintem nemcsak Hagyó Miklós íratta át ingatlanjait gyermekei nevére. Az előrelátóbbak megtették ezt már évekkel ezelőtt, elég megtekinteni a szinte vagyontalan balliberális képviselők vagyonnyilatkozatait: csupa „szegénységpárti” honatya és -anya, hogy kölcsönözzem Medgyessy Péter egykori szótévesztését. A legalább havi egymilliós bevételért és a mentelmi jogért való ádáz tülekedés érthető, egyre többen kapálóznak a vízben mentőöv nélkül a süllyedő hajó körül, s egyre többet érnek a kopogtatócédulák a feketepiacon. A nálunk kevésbé fejlett demokráciákban lényegesen egyszerűbb az egész procedúra: a szavazás egyfordulós, a polgárok bemártják az ujjukat a lemoshatatlan tintával teli üvegbe, és leadják a voksukat. Valójában elég lenne csak pártokra szavazni, a tinta pedig négy évig ott maradna a mutatóujjakon, vörös, sárga, kék, zöld, fehér, fekete. Logó sem kellene a pártoknak, sőt plakátokra sem volna szükség, csak ránéznénk a mutatóujjakra, és máris tudnánk, ki miben vétkezett. A mi választási küzdelmünk bonyolultabb és játékosabb, a joghézagok sok apró fondorlatot tesznek lehetővé, ilyenkor felvirrad a napja a politológusoknak, közvélemény-kutatóknak és választási szakértőknek. Azt hiszem, össznépi vágyat fogalmazok meg, amikor azt kívánom, legyen vége már az egész cirkusznak, győzzünk kétharmaddal, és kezdjük el a romok eltakarítását.