Magyar Hírlap online

Sarkosan fogalmazva

Azon egy cseppet sem lepődöm meg, hogy oly sokan gyűlölnek, hiszen tudjuk, hogy a gyűlöletben mesterek, sok ezer éves előnyben vannak. Az sem megdöbbentő, hogy az elmúlt nyolc év elképesztő országpusztítását sikertörténetnek szeretnék beállítani, és csekély számú híveiket olyan szövegekkel próbálják megtartani, amelyeket már Kun Béla is szégyellt volna, mielőtt a rablott ékszerekkel és órákkal elmenekült volna. Gy. F.-től tudjuk, hogy mindent el fognak követni, hogy pokollá tegyék Orbán Viktor életét, és semmi kétségünk nincs afelől, hogy akik eddig is a pokol küldötteiként működtek, most sem fognak visszavonulni, hogy rablott milliárdjaikat ezentúl közéleti tevékenység nélkül élvezzék. Már tiszteletreméltó az a buzgalom, ahogyan bezárkóznak vörös díszleteik mögé, és a kormányalakítás legkisebb esélye nélkül ostobaságokat fecsegnek program gyanánt. De ne feledjük, hogy a létükért küzdenek, azért a néhány tucatnyi helyért, ami biztos megélhetést és főleg mentelmi jogot biztosít nekik. A klientúra, a csókosok már érzik a vesztüket, politikai és „üzleti” titkaik rendre kiderülnek, a közbeszerzéseik közkiszervezések voltak, alig marad majd olyan állami intézmény, amelyről ne tudnánk meg, amit eddig is sejtettünk, hogy az MSZP-SZDSZ tolvajait és segédcsapatait foglalkoztatták (út a munkához, munka nélkül). Ha ezek a bérreszketők, fizetett szakértők, tanácsadók, seftelők megússzák megint, mint eddig mindig, akkor nem az úgynevezett harmadik köztársaságot kell féltenünk, hanem mindent, ami még keresztény és magyar. Ha ismét azt tapasztalják, hogy nincs igazságtétel és számonkérés, pillanatok múlva visszajönnek, ahogyan szokták: tele bosszúval és (népi) demokráciával, ahogyan Rákosiék. Nincs alku, nincs béke. Pokolra velük, ahová minket vinnének.