Magyar Hírlap online

Sarkosan fogalmazva

Van abban valami irigylésre méltó, ahogyan a „válságkezelő” kormány illusztris tagjai sorban kinyilvánítják büszkeségüket és elégedettségüket, B. Gordontól kezdve a nem túl rokonszenves kormánytagokig, akik most már életük végéig beírhatják az életrajzukba, hogy „volt miniszter”. Oszkó Péter pénzügyminiszter a The Wall Street Journalben dicsérte meg önmagát, kormányát és a „bölcs” Magyarországot, amely zokszó nélkül vállalta az eredményes terápiát. Már nincs szükség az IMF támogatására, jövőre négy százalékkal bővülhet a gazdaság, 2014-ben eurónk is lehet. Már megint itt áll előttünk a fényes jövő, és mindez a kormány áldozatos munkájának köszönhető, valamint annak, hogy a fiskális politikát alakító tisztségviselők nem vesznek részt az országgyűlési választáson. Csak jelzem, ha ez a csapat hasonló, dicséretes önmérsékletet tanúsított volna 1990 óta, tényleg dübörögne a gazdaság, és hitelt sem kellett volna felvennünk, de tudjuk, a balliberális politikus arra született, hogy megoldja az általa okozott problémákat. Hasonló önelégültséggel nyilatkozott egy MSZP-s politikus arról, hogy az MSZP immár antifasiszta gyűjtőpárt, amely élére áll mindazon párttöredékeknek, amelyek a kommunistákkal együtt még megállíthatják a Fidesz és a Jobbik együttes diktatúráját. Nekem a gyűjtőpártról mindig a Gyűjtőfogház jut eszembe, vagy a bélyeggyűjtők – az MSZP maradék tagjai talán áttérnek a gyűjtögető életmódra, hiszen nehéz elképzelni, miből élnek, ha kiürül az eddig közös államkassza. Csak remélni tudom, hogy a magyar nép van már olyan bölcs, hogy nem örül Oszkó dicséretének.