Magyar Hírlap online

Sarkosan fogalmazva

Bár egy liberális „gondolkodó”, Mihályi Péter nemrég azt bizonygatta a Népszabadság kolumnás cikkében, hogy a hazai korrupció nem is olyan vészes, illetve hogy maga a korrupció is a piacgazdaság része, hozzájárul az ország fejlődéséhez, én azért úgy vélem, ilyen lezüllött, anarchikus állapotban még idegen megszállás alatt sem volt Magyarország. Persze tény, hogy ma is idegen megszállás alatt vagyunk, csak hát ennek sokkal rafináltabb elnevezése van, ez az a bizonyos Harmadik Köztársaság, amelynek vívmányait és értékeit akkor is meg kell őriznünk, ha a nép kicsit rosszkedvűen, ám demokratikusan és jogállami módon beledöglik. A nagy korrupciós ügyek közben elsiklunk az aprócskák mellett, pitiáner ügyek ezek, csak néhány millió megy ide-oda, házastársakhoz, élettársakhoz, haverokhoz, szeretőkhöz, párttársakhoz, viszonossági alapon. A szakértelmet meg kell fizetni, a legnagyobb sláger a kommunikáció, a tanácsadás, no meg a „kapcsolattartás”. Pitiá­ner ügy, hogy Vadai Ágnes szocialista honvédelmi államtitkár férje, egy bizonyos Egerfai József MSZP-s fővárosi önkormányzati képviselő fél évig havi bruttó hatszázezret kasszírozott az ugyancsak fővárosi tulajdonban lévő parkolási cégtől. Mondhatni, én is serényen, bár nem önszántamból, hozzájárultam a család anyagi problémáinak enyhítéséhez, nincs itt semmi összeférhetetlenség, ez az Egerfai egy zseni, elég leírni, hogy a civilszervezetek tanácsnoka, foglalkoztatáspolitikai és kisebbségi bizottsági alelnök, a pénzügyi és közbeszerzési, továbbá a városüzemeltetési és környezetgazdálkodási bizottság tagja. Az a négymillió csak zsebpénz volt, de leginkább szívesség, túlóra, Budapest és a parkoló autósok önzetlen szolgálata. Még szerencse, hogy Vadai Ágnesnél, a Honvédelmi Minisztériumban minden olajozottan megy. Jól kell nősülni.