Magyar Hírlap online

Rozsdás vas

Álláspont

Kivételesen engedtessék meg egy személyes élmény.

2003. július 2. A Keleti pályaudvarnál „levillog” egy rendőrautó. Igazuk van, kiderül, hogy lejárt a zöldkártya. A bevett hazai szokásnak megfelelően alternatív megoldást javaslok. A rendőr és társa minden további nélkül belemegy, még viszonylag olcsók is.

Egy nappal előtte. 2003. július 1. E napon lépett hivatalba a Vasprefektus. Gergényi Péter budapesti főkapitányként rendet és fegyelmet hirdet, kirúgást és börtönt ígér a trehány és korrupt, a hatalmával visszaélő rendőrnek. A közbiztonságról nem is beszélve.

Hát nem sikerült.

Nagyon nem sikerült.

Gergényit – ha komolyan is gondolta, amit mondott – a testület vagy nem vette komolyan, vagy ő volt képtelen végrehajtani hangzatos programját. A fent említett példa érdektelen lenne, ha nem lett volna tökéletesen jellemző kapitánysága négy évére. Alsó szinten és felső szinten. A rendőr nem lett sem tisztességesebb, sem hatékonyabb az ő parancsnoksága alatt. Morózus arcszerkezete legfeljebb a karikaturistáknak jelentett kihívást. Gergényi látványos PR-kapitánysága nem teremtett nagyobb biztonságot, s a rendőr sem kapott több megbecsülést.

Aztán 2006-ban, egy késő szeptemberi napon a Vasprefektus megfélemlítette a rendőrt, bohózatot csinált a törvényből. Amikor nyilvánvaló politikai parancsra nem tett semmit a zavargások ellen. Amikor hagyta a Magyar Televízió ostromát és feldúlását. Amikor beáldozta a tévét védő rendőröket, s amikor teljesen értelmetlenül a megvadult tömegbe küldött egy vízszóró rendőrkocsit, szinte várva, hogy legyen halálos áldozata is a kiprovokált tévéostromnak.

Aztán október 23-án már a népet akarta megfélemlíteni, miközben elvette a rendőr becsületét. Természetesen politikai ösztönzésre ment ez is. Botrányt, zavargást kellett provokálni, aztán azt látványosan vérbe fojtani. A Vasprefektus teljesítette megbízását. Volt harc, barikád, felszedett utcakő. Volt kardlapos lovasroham, kilőtt szemek, levert vesék, és az ellenzéki gyűlésről hazafelé tartó járókelő is kapott rendesen. Értsen a vasból, értsen a rendből.

Aztán a főkapitány hazudott. Illetve bocsánat, nem mondott igazat, avagy rosszul volt informálva, netán beosztottai tévesztették meg. Hiszen ő nyilván úgy tudta, hogy több száz rendőrnek csak véletlenül esett le az azonosítója, s nem parancsra vertek anonimitásba burkolózva. Meg a vipera is csak állatkerti különlegesség, és nem a rendőrségen hallgatólagosan jóváhagyott, netán javasolt gyilok.

Gergényit aztán ahogy felemelte, úgy dobta is megbízója. PR-bukás volt, a Vasprefektus rendőrei nemi erőszak gyanújába keveredtek, s a nő nem hallgatott.

2006 ősze eseményeinek felelőse Gyurcsány Ferenc. Ő provokált, ő veretett. Gyurcsány politikai büntetését megkapta. Büntetőjogi felelőssége ebben az ügyben gyaníthatóan elillan, hiszen a szocialista miniszterelnök nem adott – nem is adhatott – parancsot, ő csak sugallt, javasolt, netán „ráutalt”. Egyiket sem lehet bizonyítani.

Azonban kellett lennie olyannak, aki elértette a sugallatot, megfogadta a javaslatot, és helyén kezelte az utalást. Miniszter, államtitkár, rendőrtábornok. És Gergényi.

A karakánra píározott Vasprefektus a hírek szerint nem megy el a parlamenti vizsgálóbizottság elé. Nehogy má’ őt vonják felelősségre! Nem ez volt megbeszélve…

Pedig csak így működik. Akik 2006 októberében kiadták a parancsot, azoknak felelniük kell. Tábornoknak és – ha parancsra is, de – törvényt sértő zászlósnak, verőrendőrnek egyaránt.

A becsület csak így szerezhető vissza.

Az eltussolás nem a mundér védelme, hanem a folt elmaszatolása. Koszos így is, mocskos úgy is.

A rendőr egyetlen mércéje a törvény. Aki azt nem tartja be, rongy ember. Aki megsérti, bűnöző.