Magyar Hírlap online

Pecsenyék Strasbourgja

Álláspont

Ha tegnap hajnalban Fellegi Tamás gyorsan kirohan Washingtonba, és olvasatlanul aláírja az IMF-szerződést – nos, akkor az Európai Parlamentben Orbán Viktort mint tapasztalt, tévedéseiből tanuló demokratát ünneplik. José Manuel Barroso bizottsági elnök pedig egyszerű tréfának nevezi az előző nap megindított kötelezettségszegési eljárásokat. Istenem, ilyen a brüsszeli humor: vicceltünk, nevessünk együtt.

Ha tegnap reggel Budapesten bejelentik, hogy Simor András életfogytiglan jegybankelnök maradhat, sőt vétójogot is kap – nos, akkor Neelie Kroes, uniós médiafelelős felhívja Navracsics Tibort, s elnézést kér éjszakai leveléért. Mondván, csak elrontotta a címzést, tulajdonképpen Basescunak írt, ugye hát Budapest, Bukarest, velünk minden rendben, a Klubrádió, nos, az meg le van …, szóval nem érdekes.

Ha tegnap kora délután Orbán Viktor lemond, vagy bejelenti közeli távozását, technokrata Fidesz-kormány megalakulását – nos, akkor idehaza Bajnai újra alámerül, Mesterházy megint Gyurcsányt támadja, az LMP visszatér a Liszt Ferenc téri tujákhoz. Sőt, akár hiszik, akár nem, a zászlóégetők is visszaoldalognak majd az utcáról a parlamenti büfébe. Hiszen ha már nincs szükség antifasizmusra, a fasizmust is el lehet hagyni.

Azonban nem ez történt. A magyar kormány nem ment bele semmilyen diktátumba, a jegybankelnök nem kapott törvényen feletti és kívüli felhatalmazást, és végezetül a miniszterelnök nem mondott le külföldi nyomásra, a magyar választók akarata ellenére.

Ehelyett a magyar miniszterelnök tegnap délután elment az Európai Parlament ülésére. Nem hívták ugyan, de úgy gondolta, mivel mégiscsak egy politikai közösség tagjai vagyunk, talán kíváncsiak a véleményére. Magyarország európai és demokratikus ország, az unió tagja. Ha az unió más tagjainak, végrehajtó szerveinek gondja van velünk, üljünk le, beszéljük meg, tisztázzuk. Netán érdemes eljönni Magyarországra, és megnézni, miről is beszélünk igazából. Az Európai Bizottság által felvetett problémákat pedig orvosoljuk, ahogy ezt tettük eddig is.

Világos, egyértelmű, tárgyalásra és párbeszédre ösztönző szavak. Ha úgy tetszik: európai szavak. Amelyek senkit sem érdekeltek. Legalábbis az
európai IMF-koalíció frakcióiban. Tudják, ezek az MSZP, Gyurcsányék és az LMP anyaegyletei, amelyeknek szavuk a demokrácia, törvényük a valutaalap. Az IMF amúgy azt teszi, ami a dolga: hitelt kínál, tukmál és kényszerít, majd kiveri a feltételeket, hogy a befektetett tőke minél jobban megtérüljön az adott országban. Embertől, élettől, nemzettől függetlenül, akár embert, életet és nemzetet is semmibe véve. Brókerszakkönyvben ez nagyszerű, valós társadalomban nem annyira. Az IMF-koalíció pártjai sorsukat az előbbihez kötötték. Így szólaltak fel tegnap is Strasbourgban.

A liberálisok és a zöldek kicsit tehetségesebben, ők szemmel láthatóan kész anyagot kaptak Budapestről. Guy Verhofstadt a Gyurcsány mellé állt volt eszdéeszesek kottája szerint adott elő, Konrád György jól bevett hívó szó ebben a csapatban. Lelkesen sorjázta, hogy mi fáj a magyarországi liberálisoknak, mit szeretnének visszakapni, visszaszerezni, pénzben, médiában. A zöldvezér Daniel Cohn-Benditnek is volt pesti cetlije, ám mivel impulzív ember, vörös fejjel üvölteni pedig fasisztaveszélyt tud a legjobban, azt tette. Dörner György nevét megjegyezni és kimondani nyilván macerás, Tarlós Istvánéról nem is beszélve – így maradt az emberi jogokat, kisebbségeket, antifasisztákat lábbal tipró budapestieknél. Szép, tárgyszerű üvöltés volt, sokban kapcsolódott a tárgyalt témákhoz, mondjuk a jegybanktörvényhez…

A hazai szocialisták a jelek szerint lustának bizonyultak alaposabban felkészíteni uniós elvuraikat, így a jó Hannes Swoboda frakcióvezető bőszen lobogtatott fehér papírjából csak a következőkre futotta: a törvényekkel is baj van, de főleg a mögöttük lévő szellemiséggel. A jogszabályokkal kapcsolatos kifogásairól elfelejtett beszélni, a szellemiség meg ugye egy jó egzakt, számon kérhető kategória…

De végül is mindegy, a lényeg, hogy bíráljunk, tévé, újság lehozza, megrendelés teljesül, nyomjuk Orbánékat.

Az IMF-szekció nagyjait követték a sameszek hozzászólásai, ők felmondták a leckét, aztán balra el. Mert hát fontos persze ez a magyarügy, de munkaidőben ki szeret már dolgozni – csak mellesleg, a 6200 eurós alapfizetéshez, költségtérítéshez még 304 eurós napidíj is jár, ha a tárgyalóterembe tévednek. Tabajdi Csaba magyar „patrióta szocialista” vezérszónok is felolvasott beszéde után nyomban indult Bolgár urat tájékoztatni. Borkos Lajos legalább óráját nézve nem titkolta, nem ér rá hosszan munkafélékre: gyorsan felszólalt, elmondta, hogy Orbán gazdasági érdekeket sért, azt ennyi. Őt is várta strasbourgi pecsenye igazi élvezete.

Konkrét, politikai és pénzügyi értelemben egyaránt.