Nem jön a jeges

Nem tudunk mit kezdeni az évszakokkal. Még a Lehet Más az Időjárás nevű párt sem képes megoldani azt a mind súlyosabb gondot, hogy nyáron ne legyen kánikula, télen meg fogvacogás. Most éppen nagyon meleg van. Addig volt emberi a világ, amíg a téli jeget elővehettük nyáron. Addig volt esélyünk, hogy aránylag normális világban élhetünk, amíg jött a jeges. Amíg városszerte hallhattuk a kiáltást: Jegeees! Itt a jegeees! És apró kis csákányával elővonta a kellő méretű darabot, s a lakosság hazavihette, hűthette vele a sörét, a kút nélküli udvarokon a dinnyét. A jeges jegét csöndes jégszekrényben tárolták, a jeget készen vették, nem maguk állították elő zúgó hűtőgépeikben, amelyek akkor még nem sokan voltak. Később a hűtőgépek elcsöndesedtek. Tudtuk: békeidő van, háborúszünet.Aminek szörnyű ára volt: Hirosima és Nagaszaki. Most új japán város nevét tanultuk meg: Fukusima. Fukusima katasztrófáját emberi mulasztás okozta, derítette ki az egyébként emberek által végzett vizsgálat. Aztán meg arról hallunk, hogy a japánok kénytelenek újraindítani atomerőműveiket, mert k…a meleg van ott is, hogy bekapcsolhassák a klímaberendezéseiket, amelyek természetesen – természetellenesen – zabálják az áramot. Gyanítom: a japánok sem az emberek miatt kénytelenek használni a klímát, hanem érzékeny, okos gépeik egészségét, működőképességét óhajtják megóvni. (Az ember, ha japán, ha magyar, mindent kibír. Majdnem mindent. Majdnem mindenki.)Ilyenkor azt kell mondani, hogy jégverem. Akkor is, ha már nincs is ilyen szavunk. Ha van is, nem használjuk. Kutatásaim szerint érdekes tartozéka volt a régi házaknak a jégverem. Ez azt a célt szolgálta, hogy a télen begyűjtött jeget tárolni lehessen, még a legnagyobb meleg idején is legyen a gazdasági munkához (például a tejkezeléshez) vagy csak egyszerűen a mindennapi élethez szükséges jég a háznál. A régiek tudták, hogy még a legmélyebbre ásott jégveremben, a legjobb kezelés mellett is a jég fele elolvad: a jégtartót szigetelni kellett. Ezt úgy érték el, hogy a jégvermet a telek északi oldalára helyezték, a falait szalmával szigetelték. Minél nagyobb volt a jégtömb térfogata, és minél inkább hasonlított a gömbhöz alakja, annál tovább megmaradt. A jégverembe szalmával jól kipárnázott ajtón lehetett lejutni, ez is segített megőrizni a hideget. (Forrás: Valyog.uw.hu)A Lehet Más az Időjárás nevű formáció ilyenkor bőszen nekiront az atomerőműveknek, különösképpen Paksnak. Szélerőműveket álmodik valamelyik magyar tenger partjára, gőzerővel lobbizik, van hevülés a kánikulában, rossz nézni. Viszont jó, hogy vannak, hiszen fékezhetik az energiapazarlókat, segíthetnek abban, hogy ne tévedjünk el az atom-szél-zöld labirintusban, s ha nem is lesz más az időjárás egy darabig – őszig? –, akkor is érdemes volna tudósainknak törni a fejüket, hogyan tehetnénk el ezt a sok meleget, de legalább ebből egy keveset a téli, jégtermő hónapokra.Meleget tárolni? A környező országokból rengeteg – értékes, hasznosítható – folyóvíz érkezik hazánkba, mégsem kezdünk vele túl sokat. A sík vízi erőmű terve megbukott, jó sokba került, kerül, de például északi szomszédunktól nagyon sok, gyors mozgású hegyi víz érkezik, ám erőműveket ide sem tervezünk. Miért, kérdezem. Dehogy kérdezem. Mondom: a Hernád, a Bódva meg a többi, északi határainktól a Tiszába igyekvő folyó vizét könnyebb volna hasznosítani, mint ezt a kánikulai hőséget eltenni télire. Ez a meleg, mondják a szakértők, Afrikából érkezik. Közben arra várunk, hogy az Alpok felől érkező áramlatok eljussanak hazánkba. Ha találkoznak, lesz nagy csitt meg csatt. Mi meg, egyszerű magyar állampolgárok, csak nézzük a gigászok villámló csatáját, nem szólhatunk bele. Jó lenne kipróbálni, milyen volna egy frissen megpakolt jégszekrény közelében élni. Jégszekrényt mi már régen nem használunk, helyette italainkat szórjuk tele jéggel. És a sok jeget jórészt az atomerőművünknek köszönhetjük.