2012-01-10
Működnek a pénzfegyverek
Érdekes hír jelent meg a gazdasági sajtóban a minap. Az egyik amerikai rádiótársaság adásában nyilatkozott a világ egyik legnagyobb kötvényalapjának kezelője. Az interjúban a pénzügyi guru megemlítette, hogy befektetési bizottságuk ülésén előkerült a magyar helyzet is. A magyar gazdaság pénzügyileg most kritikus napokat él át, de közel a fordulat, mondta. Azért is keltettük fel a figyelmüket, folytatta, mert most mindenki rosszat mond rólunk, és ők szeretnek az ilyen országokban bevásárolni. Mert ha a körülmények igazán rosszak, akkor küszöbön a fordulat. Márpedig egy igazi befektető a fordulatokra vágyik leginkább. Azt is elárulta, hogy munkatársaival már tájékozódott is Magyarországon. Ilyenkor az ember azért eltöpreng. Például arról, hogy az elmúlt két hónap során mindhárom globális hitelminősítő intézet a befektetésre nem ajánlott kategóriába sorolta a magyar államadósságot. A brutális leminősítésnek valójában semmilyen makrogazdasági indoka nem volt, mert a magyar gazdaság pénzügyi teljesítménye kielégítő, s a jövőbeni romlás lehetősége sem látszott. A hivatalos indoklás is meglehetősen homályos módon kárhoztatja a magyar kormány pénzügyi lépéseit, mintha azok veszélyeztetnék az egyensúlyt. Vagyis a leminősítés oka hivatalosan is egyszerűen csak annyi, hogy a globális fegyelmező hatalom elégedetlen a magyar kormánnyal. A pénzügyi guru iménti nyilatkozata azonban új megvilágításba helyezi a leminősítési sorozatot. Ha ugyanis folytatjuk a guru gondolatmenetét, akkor elég világosan kiderül belőle, hogy őket leginkább az olyan országok érdeklik, amelyeket éppen leminősítenek. Mert amint mondja, „ott küszöbön áll a fordulat”. Vagyis ne szépítsük a dolgot, „munkamegosztás” van a nagy, globális befektetői csoportok és a globális hitelminősítők, s persze a globális véleményhatalomként üzemeltetett média között. Az utóbbiak mondvacsinált ürüggyel keltenek hisztériát, és leminősítenek, ami aztán automatikusan tovább fokozza a pánikot. És amikor mindezek nyomán az országot már minden befektetésre alkalmatlannak nyilvánítják, akkor… Nos, akkor eljön az ő befektetésük ideje. Mert az ország államadóssága bóvlivá minősítésének semmi alapja nincs. Ezt ők pontosan tudják, mint ahogy azt is, hogy valójában minden kockázat nélkül vásárolhatnak kötvényt vagy akár más vagyontárgyakat is a katasztrofálisan leértékelt országban. Hogy aztán később busás haszonnal adják tovább leértékelt áron szerzett zsákmányukat. Az egész tehát valójában maga az az összeesküvés, amit gúnyosan és szánakozva ők maguk szoktak légből kapott „összeesküvés-elméletnek” minősíteni. Az egész akciósorozat sima rablás, köztörvényes bűntény, mégis olajozottan működik, sőt a világ minden hivatalos uralmi struktúrája tiszteli és féli mindezt, mint a „piacok értékítéletét” vagy a „befektetői körök” véleménynyilvánítását.
Most, hogy a PIGS országok (Portugália, Írország, Görögország és Spanyolország) után Magyarországon „kipróbálták” a pénzfegyverek működését. Azt gondolnánk, már-már mindenki számára világossá vált a mechanizmus cinikus és pusztító jellege, ám ez nem így van. A sikeresen keltett hisztéria arra utal, hogy a közvélemény-formálók „kiváló” munkát végeztek, mert nemcsak, hogy „nem látható” a többség számára a lényeg, de mindezt a dolgok „természetes rendjének” hiszi. Tehát az elmúlt években kialakult vélekedésünk, miszerint a neoliberális pusztítás kora lejárt, elhamarkodott volt. Itt érdemes felidézni egy 2010-es, őszi eseményt. Orbán Viktor miniszterelnök az Európai Néppárt budapesti rendezvényén elmondta, demonstrálni kell mindenkinek, hogy lejárt a neoliberális kísérletezés ideje, az, amikor megpróbálták az államot kiszorítani a gazdaság működésének felügyeletéből. Térjünk vissza a földre a fellegekből! Mert a piac mindenhatósága és önszabályozása csak egy elmélet, az állam szerepe pedig maga a valóság. Száznyolcvan fokos fordulatra van szükség, mondta a miniszterelnök. A sokkal szigorúbb szabályozást és ellenőrzést azok esetében kell alkalmazni, akik spekulálnak, és azokat kell felszabadítani a terhek alól, akik munkahelyeket teremtenek, termelékenységet növelnek. Szerinte eddig éppen fordítva volt: ott korlátoztak túl szigorúan, ahol az állampolgárok a saját életfeltételeiket próbálták megteremteni, azok, „akiket pedig elkényeztettünk”, spekuláltak és fedezetlen hiteleket bocsátottak ki. Orbán Viktor szerint a különböző spekulatív pénzügyi tranzakciók szabályozása nemcsak azért szükséges, mert válság van, hanem azért is, mert a jövőt csak valós értékekre lehet építeni. Így el tudjuk kerülni azt, hogy újra olyan válsághelyzetekbe kerüljünk, mint a mostani, mondta.
Ebből az eszmefuttatásból az is kiderül, hogy miért is ilyen hisztérikus és brutális az az összehangolt, globális támadás, amelyet a magyar kormány, de legfőképpen Orbán Viktor miniszterelnök ellen indítottak. Teljesen érthető, hogy pusztító dühük most éppen az ellen irányul, aki nemcsak szavakban, hanem tettekben is megkísérelt változtatni ezen az egész világot szétroncsolni készülő összeesküvés-láncolaton. Orbán Viktor sorsa most majd világosan kirajzolja számunkra, hogy valóban lejárt-e a neoliberális kísérletezés ideje.
Bogár László