Magyar Hírlap online

Köz, szolgálat

Prugberger Tamás
a Professzorok Batthyány Köre tagja

Szakmai körökben éles vitát váltott ki a Fidesz-KDNP által megalkotott törvény, amely szerint a kormánytisztviselők kéthavi végkielégítés mellett, indoklás nélkül felmenthetők állásukból. Ezt egy 2009-es alkotmánybírósági határozat alapozza meg, amely elismeri a munkáltató és a munkavállaló részéről is a munkaviszony megszüntetésének szabadságát, vagyis a szabad felmondási jogot. Az AB ezen döntése figyelmen kívül hagyja a némely régi uniós tagállamban meglévő, törvényileg előírt felmondásvédelmet, amely a munkavállalók egzisztenciá­lis és szociális biztonságát garantálja. Ezt az elvet a jóléti állam koncepciója alapján – a globalo-neoliberalista Gyurcsány–Bajnai-kormánynak teret engedve – negligálta 2009-ben az Alkotmánybíróság.

Nyugat-Európában a köztisztviselői jogviszony „prag­matizált” (osztrák megjelölés), ami azt jelenti, hogy csak alkalmatlanság vagy súlyos fegyelmi vétség esetén fosztható meg a közhivatalnok, illetve a közalkalmazott az állásától. A skandináv államokban, ahol a munkaviszonynál a szabad felmondási jog érvényesül, országos hatáskörű, közszolgálati kollektív szerződés egységesen védi a közalkalmazottak egzisztenciális státusát. Az Egyesült Királyságban a magánmunkaviszonyhoz hason­lóan a közszolgálati státus ügyekben a munkaügyi bíróság jogosult kizárólag eljárni.

Ilyen státusvédelmet az 1992-ben és 1993-ban hatályba lépett, azóta többször módosított magyar közalkalmazotti törvény (Kjt.) és köztisztviselői törvény (Ktv.) nem tartalmaz, sőt mindkettő lehetővé teszi a csoportos létszámleépítést, a kormánytisztviselőkről most meghozotthoz hasonlóan. Az előző kettőnél azonban a felmentést megelőzően az áthelyezést meg kell kísérelni. A Gyurcsány- és a Bajnai-kormány e korlátozást a gyakorlatban figyelmen kívül hagyta, sőt tételesen jogilag is fellazította.

Visszatérve a Kjt. és a Ktv. indokláshoz kötött munkáltatói felmentésének előírásaira: a felmentési idő a szolgálati viszony hosszától függően két hónaptól nyolc hónapig terjed, és ugyanígy a végkielégítés is két hónaptól nyolc hónapig terjedő átlagkereset. Ehhez képest a kormánytisztviselői törvényben szereplő indoklás nélküli felmentés és kéthavi végkielégítés diszkriminatív. Miután Sólyom László a parlamentnek a törvényt megfontolásra visszaküldte, ez a diszkriminatív jelleg annyiban módosult, hogy kiterjedt az államtitkári és -helyettesi jogviszonyra is. Ez „jogetikai” alapon a diszkriminációt „felfelé” enyhítette, „lefelé” azonban nem szüntette meg.

A szakszervezet az Alkotmánybírósághoz fordult. Az AB minden valószínűség szerint kénytelen lesz az alkotmányellenességet diszkrimináció okán megállapítani. Az egész közszférára nézve ugyanis legfeljebb akkor szűnne meg a diszkrimináció, ha a közalkalmazottakra is kiterjedne a két hónapos végkielégítéssel járó indoklás nélküli felmentés. Ebben az esetben viszont még fennáll a hátrányos helyzet az egyszerű munkavállalói jogviszonyhoz képest, ahol az Mt. alapján a munkáltatói felmondás indokláshoz kötött, és a szolgálati idő hosszától függő egy-három hónapig terjedő felmondási idő háromévi szolgálattól kezdve egy-hat havi végkielégítéssel jár. Ennek szűkítése viszont már ütközne az Európai szociális charta 30. §-ának felmondásvédelmi előírásaival.

Jogszociológiailag, jogpolitikailag és jogetikailag, vagyis „természetjogi” szempontból meg lehet érteni az új polgári kormányt, mivel a korábbi szoclib kormányok a közigazgatás és közszolgálat tételes jogi normáit semmibe véve cserélték le a kormányzati igazgatás szakembereit, beültetve helyükre saját pártkatonáikat, akikkel együtt árusították ki az országot, és ellenszolgáltatásképp részesülhettek a lenyúlásból. Számos esetben nyújtott ehhez fedezéket a bűnüldözés és az igazságszolgáltatás is. Csak néhányat megemlítve: általánossá vált az elévülésre történő mechanikus hivatkozás, a bizonyíthatóság hiánya miatti eljárásmegszüntetés, az etikátlan szerződés semmisségének megállapítására irányuló kereset ügyészi visszavonása (Gyurcsány Szalay utcai ingatlanvásárlása). Emlékezetes az is, amikor Medgyessyék csoportos köztisztviselői létszámleépítése miatt a szakszervezet, egy érvényes kormánymegállapodásra hivatkozva, pert indított, de a Legfelsőbb Bíróság úgy ítélt: a kormányt nem köti az általa aláírt és a Magyar Közlönyben is közzétett (!) megállapodás, mert az „sem nem polgári jogi szerződés, sem nem jogszabály”. Általános jelenség a büntető, a polgári és a munkaügyi perek elhúzása, ami a vádlottaknak és az alpereseknek kedvez.

Ilyen körülmények között érthető, hogy az új polgári kormány jobban bízik az általa törvényhozással megalkotott radikális, indokolásmentes felmentési megoldásban, mint abban, hogy végkielégítés nélkül szakmai vagy közszolgálat-magatartási alkalmatlanság, esetleg mindkettő okán mentse fel vagy fegyelmivel bocsássa el azokat a köztisztviselőket, akik erre rászolgáltak. Most ezek a főhivatalnokok szembesülnek azzal, ahogy ők szabadultak meg azoktól a közszolgáktól, akikben nem bízott az előző kormányzat. Ahogy azonban a közigazgatásnak ez a megtisztítása lezajlik, vissza kellene állni a státusbiztonságot figyelembe vevő Ktv.-s felmentési rendszerhez, kiegészítve azt a rendkívüli felmentéssel.