Magyar Hírlap online

Kettőhúsz

Negatív történelmi csúcsot döntött tegnap a svájci frank a magyar forinttal szemben, több mint 220 forintot is elkértek az alpesi köztársaság egységnyi fizetőeszközéért a bankközi devizapiacon, ahol nem zárják ki annak a lehetőségét sem, hogy lesz még rosszabb is. A forint árfolyama természetesen romlott az euróhoz képest: csekély vigasz, hogy eközben gyengült a korona és a zloty is. A gondot egyre inkább az jelenti, hogy a forint, szokásához híven, alulteljesít a régió valutáihoz viszonyítva.

A svájci frank erősödését egyre jobban nyögik a devizahitelesek, és már a bankok is homlokráncolva figyelhetik forrásbeszerzéseiket.

Mi áll a háttérben?

Külföldön az adósságválság és az újabb gazdasági visszaesés, idehaza pedig – legalábbis ezt állítják a rólunk szóló külföldi híradások – a Nemzetközi Valutaalapról történő „lecsatlakozás” és a jövő évi költségvetés (vagy inkább gazdaságpolitika) körüli bizonytalanságok keltenek aggodalmat a befektetőkben, a magyar államháztartás finanszírozóiban. Ráadásul a „külföldi szőnyegbombázás” egyre intenzívebb. Különböző hírnevű, globális hatással bíró pénzügyi guruk magyar államcsődöt (!) vizionálnak, a londoni Cityben pedig nem tudnak úrrá lenni bizonyos elemzői körök azon, hogy Magyarország – normális európai uniós tagállamként – szakítana a Nemzetközi Valutaalappal. Kész szerencse, hogy vannak másféle, alapvetően pozitív hangok is. Például egyes külföldi lapok gazdasági szabadságharcnak nevezték a szakítást.

Nézzük először, hogy Nyugaton a helyzet miért nem változatlan.

A fent említett újabb világgazdasági recesszió visszatértét az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed rendre cáfolja, cáfolata mégis kevésnek bizonyul. Pedig az Egyesült Államok gazdasága valóban jó úton jár, hiszen az úgynevezett stimulushatások nélkül (például adókedvezmények kifutása) is gyarapszik. Jó hír az is, hogy az eurózónában javul a gazdasági hangulat, a vén kontinens legnagyobb állama, Németország robusztus mértékben bővül, ami felettébb kedvező a magyar export számára.

Akkor mi a probléma? Az, hogy az EU-periférián lévő országok túlzottan eladósodottak, helyzetük átfogó javulására még éveket kell várni, ha sikeresek lesznek a görög, a spanyol vagy éppen az olasz költségvetési konszolidációk. Látható az is, hogy a kelet-európai térség megítélése látványosan romlik: a befektetők újból egy kalapba teszik azokat az országokat, ahol nagy a belső, vagyis a költségvetési és a külső (cégek és magánszemélyek adósságaival halmozott) államadósság. Sajnos – tulajdoníthatóan az elmúlt két kormányzati ciklus gazdaságpolitikájának – mi e tekintetben az élen járunk. Viszont alacsony a költségvetési hiányunk, és a második Orbán-kormány fegyelmezett államháztartási politikát folytat.

Új elem, hogy Orbán Viktor miniszterelnök az IMF-megállapodást másként értelmezi, mint hivatalbeli elődei. A kormányfő szerint a Valutaalappal kötött egyezség csupán kölcsönszerződés, a gazdaságpolitikát meghatározó konkrétumokba már nem kellene a nemzetközi szervezetnek beleszólnia, azt inkább az EU-val együttműködve alakítanánk ki.

Nézzünk a színfalak mögé, s kérjük meg a befektetőket, ők is tegyék ezt!

Az IMF–EU–Világbank által biztosított készenléti hitelkeret húszmilliárd euró. Az eddig lehívott 14,2 milliárd euróból 3,5 milliárdot nem költött el a kormány, további 1,4 milliárd pedig az MNB devizatartalékaiban landolt. Itt érdemes felhívni a figyelmet arra, hogy a jegybank jelenlegi devizatartaléka 35,2 milliárd euró, ez csaknem duplája a 2008. októberi 18 milliárdnak, amikor is a Gyurcsány-kormány ténylegesen államcsődközeli helyzetet produkált. A jelenlegi devizatartalék azt „üzeni”, hogy források bőven állnak rendelkezésre az esetleges likviditási gondok kezelésére. Az Államadósság-kezelő Központ adatai szerint az eredeti állampapír-kibocsátási tervet már június végére sikerült megvalósítani. A fentiekből kitűnik, hogy Magyarország immár a piacról finanszírozza magát: a költségvetés 2010-ben nem szorul a valutaalap és az EU mentőövére.

A romló piaci környezet persze intő jel, még akkor is ha a valutaalap válságkezelő előírása nem szentírás. Mindenesetre ha a kormány következetesen betartja vállalásait, és közös nevezőre tud jutni az EU-val, akkor sikeres lehet a stratégia. S hosszabb távon nem kell tartanunk a kettőhúszas svájci franktól sem!