Magyar Hírlap online

Kertész leszek…

Fogas kérdés: az elméleti értelmiség prominensei által megfogalmazott elemzésekből - mint amelyek az Új államalapítás című könyvben is olvashatók - hogyan lesz a nemzet által követhető, a társadalmi, gazdasági és politikai válságból kiutat mutató, működőképes nemzetstratégia?

Lukács Evangéliumában a magvetőről szóló példabeszéd világosan fogalmaz. Az útfélre, a köves helyre vagy a tövisek közé hulló mag nem hoz termést - ezzel szemben a jó földbe hulló mag százszorosan adakozik. A magyar vezető értelmiség tehetséges tagjai az értékes magot bőven szórják - de arra mintha kevesebb figyelem jutna, hogy mi lesz a terméssel. A mag kiszórása mellett abban is segédkezni kell, hogy a növény növekedjék, és ez nap mint nap szívós munkával jár. A gondolat megszületése után további, meg nem kerülhető lépések és feladatok következnek, amelyek ugyanolyan fontos részei a folyamatnak: meg kell győződni arról, hogy a gondolatok szárba szökkennek-e, és megbízható kertészeket kell találni, akik folyamatosan dolgoznak azért, hogy majd közösen, százszorosan arathassunk.

Kik lehetnek a kertészek? Nevezhetjük őket így: gondos gazdák. A rómaiak a "jó családapa" (a bonus pater familias) gondosságát az elvárható magatartás mércéjévé tették, az erkölcs fogalomköréből átemelve azt a jogi kategóriák közé.

Az országnak a jó családapák gondosságára van szüksége, nekik kell segíteniük a mag kikeltésében és a termés beérlelésében. Olyan civil emberek közreműködése kell, akik értik a vezető értelmiség iránymutatását és hívó szavát. Akik a hazáért mozgósíthatók, nem csak beszélnek, tenni is képesek. Fel kell ébreszteni a lelkek mélyén rejtező patrióta szellemet, és a gyakorlati emberek segítségét kérni. Nélkülük nem megy. A jobbnál jobb gondolatokkal és javaslatokkal előálló szellemi elitnek folyamatos párbeszédet kell folytatnia a gyakorlati munkában tevékenykedő értelmiséggel, az orvossal, tanárral, ügyvéddel, vállalkozóval, patikussal - mindenkivel, aki munkája során emberekkel érintkezik és a társadalmi viszonyok mindennapi alakításában szerepe van. A gyakorlat megmutatja, hogy a nemzetstratégiai szempontból fontos elemek hogyan kapcsolódhatnak egymáshoz, hogyan bonthatók le köznapi tennivalókra, hogyan válik az elmélet emészthetővé a civil társadalom, a kevésbé képzett, de patrióta lelkületű emberek számára. És azt is megmutatja, hogy milyen, elvileg nagyszerű gondolatok véreznek el a való élet próbáján.

Civilek új honfoglalása

A gyakorló, a mindennapi életben irányító szerepet játszó értelmiség lehet tehát a kertész, a várható gyümölcs közvetlen felelőse. E réteg fő erénye és ereje a pártpolitikától való függetlensége, amelyet nem szabad összetéveszteni a semlegességgel. A patrióta érzelmű civilek politizálnak ugyan, de tevékenységüket elsősorban nem egy párt állásfoglalása, hanem a közösség érdeke, a közjó motiválja. A konkrét intézkedések helyességét nem önző "izmusok" és féligaz ideológiák mércéjén mérik le, hanem az adott kisebb-nagyobb közösség, végső fokon a nemzet érdekén - amelyet az elfogadandó civil nemzetstratégiának kell az elvből lebontania és világosan tartalmaznia.

Ez a fajta "kertészkedés" a közjó érdekében mindennapi feladat, és ha tetszik, ha nem, idő és munka befektetését igényli. Egy leendő új államalapítás az államot működtető közeg megfelelő előkészítését feltételezi, ami nem más, mint a népfelség elvét a gyakorlatba átültető lokálpatrióta civilek új honfoglalása.

Foltozgatásnak nincs helye

Ez lehet a "negyedik erő", amely a törvényhozás, a végrehajtás és az igazságszolgáltatás hagyományos - és mára Magyarországon megbomlott egyensúlyú - államhatalmi ágai mellett a kiegyenlítődést segítheti. A negyedik erő hatékony létrejöttéhez azonban gyökeres társadalmi, gazdasági és politikai átalakulásra van szükség. Az elrontott rendszerváltást nem akarjuk javítgatni. Másra, valódi "második" rendszerváltásra van szükség - de most már nem a problémák elmosásával, álságos alkukkal, hanem szembesülve a valós érdek- és erőviszonyokkal. Az országban élő emberek civil erőt és többségi érdekeket képviselnek, és ezek létezését az állami berendezkedésben is tudomásul kell venni.

Lassan evidenciává válik: a második rendszerváltás alapeleme, hogy a lehetőleg kétharmados többséggel felhatalmazott nemzeti kormány és a civil társadalom végre megkösse a mellérendeltségen alapuló új társadalmi szerződést. Ez nem csupán az alkotmányozási alapelvek megvalósítására adna garanciát, hanem a civil nemzetstratégia elemeinek kormányprogramba emelésére.

A civilek nem pártra, hanem programra, általuk is elfogadott nemzetstratégiára kívánnak szavazni! A bizalmi tőkét az elmúlt húsz év teljes körű kritikájával, a bajok tényleges feltárásával és az elszámoltatással lehet hosszú távon megszerezni. Az igazmondás, a tisztesség a nemzet megújhodásának alapkövetelménye. Ne áltassuk magunkat: bizony, egyfajta "tisztítótűz" vár ránk politikai értelemben, de az önmagunkkal való szembenézés terén is. És azt is tudatosítsuk magunkban: a nemzetet kifosztó oligarchia érdekei a várható eltávolításuk után is ugyanazok maradnak. A hálózatnak gazdasági ereje és kapcsolati tőkéje van ahhoz, hogy minden módon megpróbálja visszaszerezni a hatalmat. A forgatókönyv kiszámítható, készülni kell az ellenlépésekre.

Patrióta gazdaságot!

A Civil Összefogás Fórum, az ország felemelkedésében érdekelt szervezeteket összefogó mozgalom a társadalom kettős védekező rendszerét így határozza meg: Patrióta Páncél és Pajzs. A páncél a közjóért ténykedő egyéneket védi a mindenkori hatalommal szemben, míg az egyének pajzsai a kormányt védik minden, a kormányzást akadályozó támadástól - mindaddig, amíg az betartja a társadalmi szerződést.

Naponta kell ismételnünk: a nemzetnek ébrednie kell, és Magyarország érdekeit előtérbe állítva egy a szükségesnél nem nyitottabb, patrióta gazdaságot kell kialakítanunk. Belső erőforrásaink maradékai még megvannak, de végletes kiszolgáltatottságunkat meg kell szüntetni. Az út szélére esett magtól hiába várunk termést. A terméketlen tájon lépdelő vándor pedig hiába keresi a helyes utat, előbb-utóbb éhen hal, vagy - mint mi, civil magyarok - alamizsnából tengődik. Meg kell tanulnunk ismét a termést gondozni. Mint a kertészek.

Csizmadia László, a Patrióták a Gazdaságért és a Közjóért Egyesület elnöke 

---

Eddig megjelent írások

Stefka István, A magyar szép, MH, 2009. május 16., Olvasóink reflexiói, május 22., Gereben Ágnes, Több mint veszélyes, május 23., Vámos György, A múlt jelene, május 25., Fricz Tamás, A teljes újjáépítés, május 29., Pősze Lajos, A legszebb a magyar!, május 30., Bíró Zoltán, Közízlés és megmaradás, június 2., Alexa Károly, 1956, újrajátszva, június 6., Jobbágyi Gábor, Keresztény rabszolgák, június 10., Pákh Imre, Demokrácia - rabokrácia, június 13., Boros Imre, Nyomorunk gazdaságtana, június 15., Csóti György, Hídépítés, virtualizálás, június 22., Csendes Csaba, Ugyan mit akarhatunk?, június 23., Kiss Gy. Csaba, Romlandó cserép, június 27., Csókay András, Közös igazságok kellenek!, június 29., Raduly József, A kitiltott cigányzene, július 1., Czakó Gábor, Válság a válságban, július 4., Szentmihályi Szabó Péter, Titkos alkuk nélkül!, július 6., Makkai Béla, Léha pásztor - tikkadt nyáj, július 11., Tanka Endre, föld nélkül nem megy, július 13., Tamáska Péter, Trianon magyarja szép, július 20., Mészáros László, A magyar név szép lesz..., július 22., Lőkös István, Nyolc évszázad, július 25., Lentner Csaba, A közmegegyezés gyökerei, július 27., Roszík Péter, Új Trianon a láthatáron?, augusztus 3., Gaál Péter, Életveszélyben, augusztus 8.