Magyar Hírlap online

Kaméleonok világa

Hoppál K. Bulcsú, e-mail

A kormány által megrendelt festményeket, megrendelésük körülményeit, esztétikai színvonalát sokan kritizálják a sajtóban. Főként baloldalról. Sajnos a konzervatív oldalon viszont nyomát sem látni annak, hogy bárki is védelmébe venné a kormánybiztos döntését, vagy akárcsak magukat a művészeket. Pedig, ha valakiket illene megvédeni, azok a festőművészek, akik a megbízatás elvállalásával a bőrüket vitték a vásárra.

Természetesen nem a művészek a hibásak. Jobboldali rendszerhibáról van szó, arról, hogy a politikai paletta konzervatív része nem áll ki egységesen emberei mellett, még talán akkor sem, ha azok jó döntéseket hoznak. Kritizálni lehet Kerényi Imrét ízlése miatt és fejére olvasni, hogy vannak jobb festők is azoknál, akiket a gyűjtemény megalkotásához felkért, de az alapötlet minden elismerést megérdemel. Valóban eklektikus a válogatás, de közös a képekben, hogy hagyományos művészi technikával készültek, és a figurális ábrázolásra építenek. Ez a fajta festészet sajnos kiveszőben van, s talán furcsán hangzik, de manapság ennek fölvállalása már intellektuális bátorságot jelent.

A jobboldali kiállás hiánya sajnos krónikus. Nem úgy a baloldalon! Emlékezzünk csak vissza a szocialista-szabaddemokrata kormány alatt felállított ’56-os emlékmű körül kialakult vitára. Akármennyire sem volt része az ’56-os forradalom a szocialista kánonnak, az ’56-os szervezetek és a jobboldal által megtámadott emlékmű mellett egy emberként állt ki a balliberális tábor. Most ugyanez a sereg szinte kéjesen rágalmazta mind a kormánybiztost, mind a művészeket, és próbálta nevetségessé tenni a vállalkozást. Tulajdonképpen annak lehettünk tanúi, hogy milyen hisztérikusan reagál a balliberális oldal, ha nem tudja megszerezni a koncot. De hát a kaméleon már csak ilyen, akármilyen pici kis zsákmányt lát, ha éhes, ha nem, mindenképpen be akarja szippantani. Bizony az összes kép közül Galambos Tamásé („Nagy Imre újratemetése”) kapta a legnagyobb visszhangot, mert kaméleonjai­val, dinnyefejű embereivel, posztnaív stílusával, sajátos kelet-európai pop-artjával túllép a többi kép egyszerű történetelmesélő jellegén, és valódi történelemértelmezést ad. A magyar történelem, különösképpen az elmúlt húszegynéhány év történelmének értelmezéséhez manapság persze egyfajta bátorság szükségeltetik. Az egész vita azt mutatja, hogy a legmaradandóbb motívum mégiscsak a kaméleon. Ha nem merünk szembenézni az elmúlt évtizedek mulasztásaival és elhallgatásaival, bizony mi magunk vagyunk a kaméleonok. Ebben a totemállatban magára ismerhet bárki, aki nem meri vállalni a magyar testvére melletti szolidaritást, és mások által előírt módon teszi magáévá a magyarság történelmét.