Magyar Hírlap online

Kallerkaland

Mindig felfigyelek, ha akcióba lép egy ellenőr. Most különösen: ritka pillanat – ez egyszer ugyanis nem ő, azaz a „bunkó kaller” a hibás. Ez a karszalagos, a HÉV-en erélyesen fellépő fiatal­ember sem bunkó módra tör az utasra. Csak szól. Udvariasan, határozottan. Kéri, ugyan, vegyék már le a lábukat az ülésről. A megszeppent nők egyike hibátlan angolsággal kér elnézést. Nyilván az oly irigyelt Nyugatról érkezett. És nyilván erős éntudattal. Vidék-Európába érkezett, hát itt bármit lehet, itt bármit megtehet.

Miért csodálkozunk? Miféle példát lát maga előtt egy nem idevalósi a városban? Hangoskodó, zsörtölődő emberek, mindenütt szemét, a lepukkant járművek összefirkálva, a koszlott üléseken rágógumi-kövületek, a spórolás miatt félhomály, és persze a ritkás menetrend is növeli komfortérzetüket. Ahogy a miénket is – nap nap után. Hősünk azonban a bámult Nyugatra hazatérve minden bizonnyal nem teszi fel a lábát a szemközti ülésre. Az oldalán terpeszkedő, jegyet nem váltó hölgy pedig minden bizonnyal áldoz menetjegyre, sőt bérletre odahaza.

Persze lehet szidni a ellenőrt. Valljuk be: sokszor küldjük el őket. Igen, oda. Mert olykor valóban felháborítóan viselkednek ennek az amúgy méltatlanul megvetett szakmának a képviselői. De itt és most nem a „békávésok” utaznak a külföldiekre. Hanem külföldiek utaznak a BKV-n – szabálytalanul. Egyiküknek nincs jegye, másikuk koszos cipőjét angyali nyugalommal törli a vele szemközti ülésbe.
Persze amíg ennyire kicsik merünk lenni, amíg ilyen mérhetetlenül alacsony szinten áll a viselkedési kultúránk, amíg hazánk a külpolitikában ennyire bátortalan és ennélfogva jelentéktelen, amíg politikusaink nem a büszke öntudatot erősítik az emberekben, hanem minden megnyilvánulásukkal azt rombolják, addig...

Szóval, addig ne csodálkozzunk. Ha jelképesen vagy ténylegesen belénk törli valaki a cipőjét.