Magyar Hírlap online

Keresztény rabszolgák

A jobb- és baloldal összefonódása, kollaboránsok kártevése: ez a jelenség Európában és az Egyesült Államokban is megfigyelhető. Hazánkban különösképp. Látszik ez az elmaradt "tavaszi nagytakarításnál" s azoknak a polgári köröknek a befullasztásánál, amelyek hatalmas lendülettel indultak, rengeteg kiválóan képzett "kívülállónak" adhattak volna reális lehetőséget a közélet minden szintjén. Ehelyett maradt a pártállami évtizedekben bevált tökéletes kontraszelekció a bal- és jobboldalon egyaránt.

Szomorú, de tény: a Kádár-korszak és a ma vezető közéleti értelmisége nagyrészt kollaborált a pártállammal. Tette ezt volt MSZMP-tagként vagy pártonkívüliként, hosszabb-rövidebb ideig kapcsolatban állva a Belügyminisztériummal.
Talán lassan elfelejthetjük az ügynökkérdésnek azt az oldalát, hogy ki, mikor, kiről mit jelentett. (Bár például Csoóri Sándornak nyilván nem esett jól olvasgatni a róla készült ügynökjelentéseket; az évtizedek alatt ötszáz [!] ügynök jelentett róla közeli és távoli ismeretségi köréből.) Viszont rengeteg közszereplőnek, neves közéleti személynek – szüleinek – van valahol egy dossziéja, és roppant nem örülne, ha az nyilvánosságra kerülne. Néha-néha pedagógiai célzattal, miheztartás végett kinyitnak egyet-egyet, ilyenkor lehull egy csillag, s a közvélemény hónapokig szörnyülködik. Ha egy kollaboráns hatalomhoz jut, s hajlamos lenne elfeledkezni a dossziéról, valószínűleg felkeresi egy jó barát a heveskedőt a tanáccsal: "Ne csináld ezt, neked is, másnak is rossz lehet." Erre elszáll a buzgalom.

Szóljunk a joglyukakról, a jogkáoszról. Kevesen tudják, de az Antall-kormány készen kapta az alaptörvényeket – alkotmány, választójogi, társasági törvény stb. –, s csak kétharmados többséggel lehetett volna változtatni rajtuk. 1989–90-ben hatalmas volt az egész társadalomban a lelkesedés. A Nemzeti Kerekasztal tárgyalásain úgy látszott, a nómenklatúra megszelídül, önként és békésen beleegyezik egy polgári-demokratikus jogállam kiépítésébe. Akkor se tudta senki, ma sem sokan: az MSZMP és kormánya részéről három kiváló csúcsjogász már két-három éve készítette elő a jogi rendszerváltást, munkájukat jól felkészült szakértői apparátus segítette. Tárgyaló partnerük a Nemzeti Kerekasztalnál néhány valóban derék, jó szándékú ügyvéd és jogtudós volt, akik hirtelen belecsöppentek a folyamatba, és a napi munkájuk mellett, háttérapparátus nélkül dolgoztak.

Ma már tudjuk, szándékosan becsapták, átverték őket – minket, a társadalmat. Lázasan folyt az új törvények megalkotása, s a hozzáértő sem vette észre azokat az apró lyukakat, hiányosságokat, amelyek következő húsz évünk rákfenéjét jelentették. A rengeteg lyuk közül csak egy-két példa: nem lehetett észrevenni, hogy a választási csalások ellen gyakorlatilag lehetetlen fellépni, vagy hogy a minisztereknek, parlamenti képviselőknek gyakorlatilag nincs büntetőjogi felelősségük. Ki hitte volna, hogy a "megtért" nómenklatúra így két választást csalhat el, s prominenseik, szétlopva a nemzeti vagyont, milliárdosok lesznek, mert az állam tulajdonáról, az azzal való rendelkezésről szintén nem volt szó.

1990-től szakértőként az MDF jogi szakbizottságát segítettem. Ezt egy volt marxizmusoktató vezette, s tagja három-négy nyugdíjas volt. Ez a bizottság természetesen senkit sem érdekelt az Antall-kormányból, ezért néhány hét múlva a KDNP-nél segédkeztem. Itt a szakbizottságot egy hetven év körüli, jó szándékú ügyvéd vezette, akinek életkorából adódóan is korlátozottak voltak a cselekvési lehetőségei. Itt átélt "kalandjaim" közül egy: 1992-ben megbízást kaptam a jogi program elkészítésére. Négy nemzetközileg ismert, kiváló jogászt sikerült ingyen megnyernem a feladatra, Zlinszky Jánost, Gáspárdy Lászlót, Kahler Frigyest és Bruhács Jánost. Karácsony és újév között megfeszített munkával, szabadságunk alatt elkészítettük a programot. Ezután az akkori frakcióvezető vette át a feladatokat. Elkészített javaslatunkból egy mondat sem maradt!

A "lyukak" és hibák nem véletlenül kerültek, kerülnek jelenleg is a törvényekbe. Ezek közül néhány:
– Nagy törvényeket közvetlenül a tárgyalás előtt nyújtanak be, így a képviselőknek s szakértőiknek nincs idejük megismerni őket.

– Fontos törvényeket más törvények záró rendelkezéseiben módosítanak nagy számban ("salátatörvények"). Ezt végképp nem tudja figyelemmel kísérni senki.

– A kormány közvetlenül a végszavazás előtt számos módosító indítványt nyújt be, így a folyamat követhetetlen, átláthatatlan, megérthetetlen.
E gyakorlathoz a baloldalnak mindig is volt jelentős kiszolgáló apparátusa, értelmiségi holdudvara. Ilyen körülmények között a jobboldalt a hatalomra kerülése esetén át tudja verni a nagyrészt helyén maradó apparátus és baloldali háttércsapat. A legjobb szándékú és képességű minisztert és képviselőt is félre lehet vezetni a "lyukakkal", a szándékos hibákkal.

Mindezekhez jogi anarchia is társul. Nemcsak a parlament ontja a rossz törvényeket, hanem a mindenkori kormányzati apparátus is. Magam is megdöbbentem, amikor egyszer felmértem a tömeget: az elmúlt húsz évben évente tizenöt-húsz vaskos kötetnyi központi jogszabály készül. Ezek többnyire áttekinthetetlen, ellentmondó jogi dzsungelt teremtenek. Ez a jogszabálydömping az állampolgárnak jogi börtönt jelent, betarthatatlan, ugyanakkor hatalmas apparátust mozgat. Ebben a rendszerben viszont a nagyhalak a lyukak, anarchia és korrupció segítségével nyugodt lélekkel milliárdokat lophatnak, csalhatnak, sikkaszthatnak. Ha néha-néha kibukik egy-egy ügy (sokszor csak a jéghegy csúcsa), akkor sokévi eljárás után, sok tízmilliós költséget felemésztve, a végeredmény nemegyszer csupán hűtlen kezelés és egy felfüggesztett ejnye-bejnye, s a maffiózók kacagva távoznak a bíróságról.

Még csak annyit: a bomló, pusztuló Római Birodalomban – amellyel azonos időket élünk – a keresztény rabszolgák nem a lezüllött, erkölcstelen császároknak s a patríciusoknak tettek javaslatokat. A keresztény rabszolgák megoldása volt a megtérés és a törekvés a más, a keresztény életre.

(Eddig megjelent írások: Stefka István, A magyar szép, MH, 2009. május 16., Olvasóink reflexiói, május 22., Gereben Ágnes, Több mint veszélyes, május 23., Vámos György, A múlt jelene, május 25., Fricz Tamás, A teljes újjáépítés, május 29., Pősze Lajos, A legszebb a magyar!, május 30., Bíró Zoltán, Közízlés és megmaradás, június 2., Alexa Károly, 1956, újrajátszva, június 6.)