Magyar Hírlap online

Jelre várva

Levelet írtak a pécsi civilek. Állítólag fölkértem őket egy keringőre. Nem emlékszem effélére. Persze lehet, talán a múltkori írásomat értették félre, amelyben hiányolom, hogy nem lépnek föl a városukat bombázó mindenféle sugarak ellen. Amelyek tudvalevőleg rémítőek – ahogy ezt Vicze Csilla, a Civilek a Mecsekért nevű mozgalom vezetője a Magyar Hírlap 2007. március 6-i számában, 5 perces, általa ellenőrzött interjújában is kifejtette.

S hogy ne kelljen a könyvtárba szaladozni az eredeti példányért, ideiktatom az ominózus részletet:

„– De önöknél egy tekintélyes teljesítményű tévéadótorony is van.
– Ez az egyik alapvető probléma. Már így is túl nagy sugárzásban élünk. Szakembereink kiszámolták: a két frekvencia összeadódik, és ez káros hatást fejt ki az emberekre.
– Szakmai alaptétel, hogy az éterben nem adódnak össze a különböző frekvenciák.
– Erről a kérdésről beszélgessen a szakembereinkkel. Szerintünk ez a típusú mikrohullámú sugárzás összeadódik, és káros hatást fejt ki az emberekre.”

No, ezen nem nagyon van mit vitatkozni – ezek a tények, és punktum. Mármint a frekvenciák összeadódása. Ezek után érthetetlen, hogy a baranyai megyeszékhelyen miként tudnak Kossuthot, Petőfit, Bartókot hallgatni, földi és égi sugárzású tévét nézni az emberek – a mentősök, a rendőrök és a tűzoltók munkája pedig egyenesen a csodák kategóriájába tartozhat.

De menjünk tovább. A lenullázott radar tíz kilowattos energiája a város fölött lőtt volna el – ennyi energiát tíz vérbeli rövidhullámú rádióamatőr vagy CB-s is kisugároz az éterbe. (Több él és dolgozik ott.) Nem a város fölött, hanem odabent, lehet, éppen az ön szomszédságában, tisztelt olvasó. Szeretettel várnám, hogy a civilek dühös levelet írjanak a hírközlési hatóságnak, hogy településükön azonnal állítsa le a friss engedélyek kiadását (hiszen azok is hozzáadódnak a már amúgy is rémisztő mennyiséghez), a régieket pedig vonassa be, hiszen lehetséges, hogy egy-két felelőtlen éterszennyező óvodák, iskolák és – horribile dictu – bölcsődék mellett üzemelteti a berendezéseit!

Figyelmükbe ajánlanám: ha a némelyek által halálosnak, rákkeltőnek kikiáltott sugarak valóban léteznének, akkor Lakihegyen 1936 óta nem élnének emberek, nem nőnének növények. Ott ugyanis az elmúlt hetvenhat évben (egy rövid háborús intermezzót leszámítva) óránként (!) 150 kilowattot – azaz szaldóban 99,864 gigawattot pumpáltak az éterbe. Ez elképzelhetetlenül sok energia.
S zárásként még egy apróság, ugyanis tévedésben élnek, kedves pécsi civilek: nem haragszom én önökre, csak a dolgomat végzem. Magyarán, várom a keresztes hadjárat folytatását a sugarak ellen.