Magyar Hírlap online

Inkább összetörik a tükröt

A hisztéria orvosi meghatározása a következő: „A konverziós vagy más néven disszociatív zavarok, amelyeket összefoglaló néven hisztériának nevezünk, a szélsőséges érzelmi feszültség testi tünetekre való átváltását jelentik. A beteg öntudatlanul arra törekszik, hogy így meneküljön ki a számára súlyos szorongást jelentő helyzetből.”

Most, amikor Magyarországgal kapcsolatban a tudatosan keltett hisztéria öngerjesztő örvényléseinek lehetünk tanúi, érdemes alaposan elgondolkodni e folyamatok mélyebb szerkezetéről. A kérdés legmélyebb rétegében az elméleti fizika azon egyszerű felismerése áll, hogy a fizikai világ jelenségei, illetve rendszerei normális körülmények között egyensúlyi rendszerként írhatók le. Ez azt jelenti, hogy érvényesek rá a fizikai világ tehetetlenségi törvényei, vagyis olyan ellenerők ébrednek egy adott rendszerben, amelyek némi billegés után mégis csak képesek visszavinni az adott szerkezetet a kiinduló helyzetbe, vagy legalábbis egy ahhoz közeli normál állapotba. A fizika azonban azt is felismerte, hogy bizonyos speciális körülmények együttes fennállása esetén ez a mechanizmus nemcsak hogy nem működik, de egyenesen a visszájára fordul. A rendszerek nemcsak hogy nem nyerik vissza eredeti egyensúlyi állapotukat, hanem az örvénylő mozgásoknak olyan eszkalációja indul el bennük, ami a rendszer önfelszámolásához vezet. Ehhez két feltétel szükséges: az egyik a rendszer bizonyos szintű instabilitása, vagyis „gerjeszthetősége”, a másik pedig az őt érő erőhatás annyira kritikus tömege, amely egy bizonyos ponton beindítja ezeket az ellenőrizhetetlen, önpusztító folyamatokat. A természetben a lavina talán a legkézenfekvőbb metaforája ezeknek a folyamatoknak, a kozmológiában pedig ezek az összefüggések vezetnek a gigantikus anyaghalmazok gravitációs összeomlása nyomán a fekete lyukak kialakulásához. Nem túlságosan jó hír, hogy az emberiség mint globális rendszer, éppen most van átalakulóban egy ilyen életveszélyesen instabil struktúrává. Sajnos nem rendelkezünk kellő tudással ahhoz, hogy megmondhassuk, vajon éppen melyik fázisában járunk, tehát a gerjeszthetőség, illetve a ráható erő kritikus tömege éppen milyen szinten áll, de félő, hogy már elértük vagy esetleg túl is léptük a visszafordíthatóság küszöbét. A fő problémát az okozza, hogy nem tudjuk, a csillapítás milyen eszközeivel és hogyan lehetne újra stabilizálni az emberiség reprodukciós folyamatait meghatározó társadalmi, gazdasági, technológiai, népesedési vagy éppen most pénzügyi örvényléseket, és megakadályozni az egész földi rendszert szétroncsolni képes „túlfutásukat”.

Ennél is nagyobb probléma azonban, hogy halmazati büntetésként az emberiség és annak kisebb alrendszerei a jelek szerint a mindezek nyomán őket érő frusztrációkra nem olyan spirituális energiák mozgósításával válaszolnak, amelyek esetleg képesek lennének ezt a „túlfutást” megakadályozni, hanem éppen ellenkezőleg, hisztériájuk inkább a megfékezni szándékolt örvénylést erősíti. Magyarország vezetői az elmúlt másfél év során helyesen ismerték fel ezeknek a globális és lokális egyensúlyvesztési folyamatoknak és a bennük zajló veszélyes pénzörvénylések (mint például az eladósodás és különösen a devizahitelezés) valóságos természetét, és kísérletet tettek ennek csillapítására. Ám most mégis annak vagyunk tanúi, hogy ezek a Magyarország nevű lokalitást roncsoló folyamatok ettől nemcsak hogy nem csillapodtak, de egészen hisztérikus szintet értek el. Ráadásul nemcsak erősödtek, hanem messze túlterjedtek kiinduló pontjukon is, és most már a globális és a lokális beszédtérben az irracionális, agresszív indulatok olyan rémisztő örvényléseit provokálták ki Magyarország ellen, amelyek ugyan egyelőre csak a verbális erőszak formáját öltötték, de ez ne nyugtasson meg bennünket. Az elmúlt néhány évszázad története ugyanis azt látszik igazolni, hogy a fékeveszett verbális erőszak a fizikai pusztítás közvetlen előzményeként üzemelt, és ezt szinte menetrendszerűen követte a test elleni háború is. Meg kellene tudni viszont magyaráznunk, hogy az elmúlt másfél év minden jó szándékú törekvése ellenére miért jutottunk most már bizonyosan még rosszabb és még veszélyesebb helyzetbe, mint annak előtte voltunk. És itt egy újabb rossz hír következik. Ezeknek a lavinaszerűen működő, pusztító örvényléseknek a természetéhez ugyanis az is hozzátartozik, hogy a velük szemben ébredő, őket csillapítani kívánó erők többnyire nemcsak hogy nem lassítják őket, hanem éppen ellenkezőleg, a végletekig fokozzák pusztító dühüket. És ennek oka rendszerelméletileg éppen a hisztéria. A hisztéria, illetve az ezt kiváltó félelem és szorongás. A világot irányító, magát nem létezőnek hirdető szuperstruktúra tehát fél! Fél saját telhetetlenségétől, és fél ennek most már apokaliptikussá duzzadt következményeitől, de legeslegjobban attól, hogy látványosan lelepleződik, és ezzel véget ér világtörténelmi ámokfutása. Aki viszont így fél, az mindent elpusztító agresszivitással támad arra, aki szembeszegül vele, és ezzel természetszerűen vált ki további rettegéshullámokat. A világ urai és az őket kiszolgáló erők tehát most azért támadnak megsemmisítő dühvel Magyarországra, mert saját öngerjesztő-önmegsemmisítő stratégiájukat látják abban a tükörben, amelyet most éppen mi tartunk eléjük. És most ők e tükör összetörésére készülnek…