2012-01-25
Indexálás
Elkerülhetetlen az irányváltás a gazdaságpolitikában: szükség lenne rá akkor is, ha nem folytatnánk tárgyalásokat az Európai Unióval és a Nemzetközi Valutaalappal. Tudniillik: nem lehet az elméletileg pénzügyi védőhálóként funkcionáló nemzetközi hitelcsomag árnyékában élni – abból önmagában nem lesz gazdasági növekedés. Különösen azért, mert további pénzügyi szigor várható az EU–IMF-kölcsönért cserébe.
Egyébként az összes példa azt mutatja, hogy opciónk van Washington és Brüsszel különleges gazdasági elvárásaira a politikai igények mellett, ám ezeket még mindig jobb teljesíteni, mintsem a fizetésképtelenség állapotába jutni. Márpedig ha nincs az EU–IMF-keret, aligha tudjuk a jelenlegi körülmények között magunkat finanszírozni a piacról. Figyelmeztető jel az is, hogy elsősorban a megállapodással kapcsolatos bizonytalanság miatt immár másfél százalékos recessziót vár idénre Magyarországon az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank a tegnap kiadott friss előrejelzésében, amely költségvetési kiigazítással járó folyamatot feltételez. Ez ugyan nem jó hír, de nem tragédia, mert most konszolidációs szakaszban van a magyar gazdaság. A lényeg persze az lenne, hogy rá kellene állítani a magyar gazdaságot a fenntartható bővülési pályára.
Ezért kellene berendezkedni egy másik szakaszra. Ráadásul akad itt még néhány tényszám is, amely indokolja az indexálását: a többi közt az euró árfolyama, a csődkockázatunk, a tripla bóvli befektetési kategória, a benzin ára, a 27 százalékos áfa, a 37 százalékos eva, illetve az, hogy több mint kilencszázmilliárd forinttal nőtt tavaly az államadósságunk, miközben államosítva lett a pénztári vagyon. S miután tegnap az Ecofin, az uniós pénzügyminiszterek tanácsa is rábólintott a túlzottdeficit-eljárás folytatására Magyarország ellen – azaz megnyitották az utat az uniós források befagyasztása előtt –, kétségeink aligha lehetnek: a továbbiakban mikroszkóp alá veszik az állami pénzügyek alakulását.
Még nem tudni pontosan, mivel jár majd az EU–IMF-megállapodás, de Magyarországra ráfér, hogy a sok improvizálás átadja a helyét egy tervezhetőbb gazdaságpolitikának. Nem pusztán az üzleti élet várja ezt, hanem a háztartások is szeretnének tisztábban látni: például belefoghatnak-e egy lakásfelújításba vagy sem, hogy mi várható a forint árfolyamában és a munkaerőpiacon?
Ezek az aggodalmak mérséklődnek, ha van egy pár éves megállapodás az unióval és a valutaalappal, ami ugyan sok kellemetlenséggel járhat az ország, a kormány és annak intézkedésein keresztül a lakosság számára, de ad egyfajta kiszámíthatóságot. A piac időleges megnyugvásán túl.
Szajlai Csaba