Magyar Hírlap online

Hol sírjaink…

Ha már úgyis belehalunk a devizahiteleink törlesztésébe, vegyünk fel gyorsan még egy forint alapú kölcsönt is. Hogy miért tegyük mindezt, miért vágjuk még inkább magunk alatt a már amúgy is három helyen befűrészelt fát, arra rögtön itt a válasz. A hirdetés szövegét változtatás nélkül közlöm: „Farkasréti Temetőben sírhely átadó. A főbejárathoz nagyon közel, attól csupán pár lépésre található, mely területén a Temetőnek esély sincs már szabad sírhelyre. Nagyjából 100 éves, ódon, széles, több elhunyt számára is kényelmes örökmegnyugvást jelentő »ingatlan« Déli-fekvésű, kifejezetten csendes, szép zöld, megnyugtató környezet.”

Hogy milyen értelemzavaros a szöveg, azt gyorsan tegyük félre. Azonban agyunkat vegyük elő, gondolkodjunk, szemünket nyissuk fel, lássunk. Hát nem szebb egy ilyen központi helyen mélyedő sírba belefeküdni, mint valahol a temető szélén a sok-sok friss halott között? Dehogynem. Aki belép a főbejáraton, szinte rögtön minket vesz észre – hiszen többen is elférünk benne. Aztán hogy mi lesz vagy mi lett az eleddig ott nyugvókkal, azt bánja kánya. A déli fekvés mindennel felér, bizonyára ezt mondaná egy feng shui szakember is.

Ha végképp pénzügyi gondjaink lennének, és nem kapnánk újabb hitelt, hogy élhessünk a kihagyhatatlan ajánlattal, egész egyszerűen adjuk el a nagyiék fölül a sírhelyüket, kicsit spóroljunk, ezzel egészítsük ki az összeget, és máris „örökmegnyugvásra” helyezhetjük magunkat. Az, hogy közben csak nőttön nő a munkanélküliség, tovább fogy a magyar, és bedől az összes hitel, mert mindahányan meghalunk, ne zavarjon senkit. Mindezért kárpótol minket az ódon, kényelmes „ingatlan”, s felettünk a szép, zöld, megnyugtató környezet – hogy javítsuk is egy kicsit az értelemzavaros szöveget. Dolgozni ott már nem kell, ott már semmit sem kell, semmit, egyszerűen lehetünk magunkban, fölöttünk a föld, afölött az ég, és ennyi. De rendelhetünk pihe-puha belsővel koporsót is, s némi útravalót tetethetünk magunk mellé, hogy ápoljuk az ősi hagyományokat, legalább a látszat, a közösségi tudat látszata maradjon meg. Vagy mi.

Egyszerűen adjunk hát fel mindent, hagyjuk magunk mögött a múltat. Miénk a jövő – odalent.