Magyar Hírlap online

Hadat üzentek

Álláspont

Mester Ákos, a rendszerváltás egyik legfőbb árulója a friss 168 Órában már új médiaháborút álmodik. „Ha botrányt akarnak az urak, csak bátran” – veti oda a kormánynak, megfejelve azzal a fenyegetéssel, hogy „minden médiaháborúban a média győz. Sohasem a hatalom.” Mester Ákos afféle áruló, aki azt a szerepet kapta a Kádár-rendszer utolsó évtizedében, hogy objektivitást és szólásszabadságot imitálva, gondosan pártellenőrzött keretek között leeressze a gőzt. Ezek az alakok nem sokkal később, a rendszerváltóknak kijáró legitimitást és népszerűséget felhasználva, Magyarország első demokratikusan választott kormánya ellen hergelték a tömegeket. Nem is sikertelenül, hiszen röpke négy év elteltével újra hatalomba segítették a diktatúra káderhálózatát. Erről szólt az úgynevezett médiaháború, amelyben csak ürügyül szolgált a sajtószabadság, a valódi cél a nemzeti politika padlóra küldése és a kádári pártelit legitimitásának visszaadása volt. Ha jobban belegondolunk, nem is volt ebben semmi meglepő, hiszen Mester Ákost és a médiaháború többi gumigerincű, középtehetségű hangadóját a késő Kádár-kor pragmatikus reformkommunistái emelték a magasba. A médiaháborús rohamcsapatokban aztán mindenki demokrácialovaggá nemesült, Aczél elvtárs kegyeltjei, a Biszku-félék dúsgazdag kölykei és a piti III/III-as spionok egyaránt.

És most azt képzelik, hogy mindezt elölről kezdhetik. Hogy a jogvédő harc ürügyén ismét megmenthetik a hálózat kegyeltjeit. Alig telt el pár hét, és a Gyurcsány–Bajnai-himnuszokat zengő talpnyalásból máris átállították magukat háborús üzemmódba. Csak a nevezett 168 Óránál (jobb emlékezetűeknek: a VIP-hitelesek klubjánál), azaz Mester Ákos lapjánál maradva, majd kicsordul a friss lapszámból a jajveszékelés. „Fidesz-gőzhenger, kirúgások, visszaélés, leszámolás” – sopánkodnak.

Csakhogy a daliás médiaháborús évek óta eltelt majdnem két évtized. Sőt a legutóbbi nemzeti kormány megbuktatása óta is már nyolc nyomorúságos esztendő. És a hangsúly a nyomorúságoson van, ezt ugyanis – kedves VIP-Ákos! – Magyarország nem fogja egyhamar elfelejteni Önöknek. Önöknek, akik szerint Gyurcsány igazságbeszédet mondott Őszödön…

Úgyhogy fölösleges álmodozni, ebben az országban a magukféléknek már senki sem hisz. Mester Ákos a háborús fenyegetést úgymond jó tanácsnak szánta. Ezért engedje meg nekünk is, hogy tanácsot adjunk: ha jót akar magának – hogy egy Ön által is módfelett kedvelt klasszikusnál maradjunk –, vegye észre, ez a ló megdöglött, és szálljon le róla.

Mi, a többség éppen arra szavaztunk, hogy ezután ne Önök vigyék a vadászpuskát, és hogy az Önök sok évtizeden át szőtt hálózata ne betegítse többé a nemzetet! Ezt a hálózatot le kell fejteni az államigazgatás testéről, a csúcsról és a piramis aljáról egyaránt. Aki a törvény ellen fordult, azt bíróság elé kell vetni, aki cinkos volt, azt utcára kell tenni, aki pedig csak szánalmas megalkuvóvá züllött, azt le kell fokozni. Öt évtized mocskát kell most végleg eltakarítani, amihez bátorság, elszántság, bölcsesség és erkölcsi fölény szükségeltetik.

A hét elején a gazdaság és az állam felügyeleti szerveitől távoztak a levitézlettek. Tegnap a rend- és a katasztrófavédelem vezetői kapták meg a selyemzsinórt. És a gőzhenger szüntelenül dübörög, reméljük, nem is fékezik meg egyhamar.

Csak egyetlenegy érvet mondjon, Tisztelt Mester Ákos, a kirúgottak mellett! Miért kellene egyetlen percig is pozícióban tartani a fosztogatók cinkosait? Miért maradjon például hivatalban az a tisztviselő, aki aláírta az Óbudai-sziget eladását? Vagy az, aki jóváhagyta, hogy kilencven évre egy külföldi pénzügyi csoporté legyen a budai királyi palota fél udvara, s amely most angolosan távozott az országból, miután a félbehagyott építkezésbe csaknem belerokkantak a várfalak? Vagy, hogy a haveroknál maradjunk, miért ne repülne, aki engedélyezte, hogy a Sorstalanság forgatására szánt állami százmilliókat – miután ellopták – még egyszer kifizessék?

A gőzhenger sofőrjétől pedig azt kérjük: figyeljen a kaméleonokra is! Például arra a tisztviselőre, aki nemrég még a Gyurcsány-klán köreihez passzolta az állami százmilliókat, ma pedig a nemzet nagyasszonyaként kéri ki magának a kritikát…