Magyar Hírlap online

Háború és béke

A karácsony a béke és a szeretet ünnepe. Különös és elgondolkoztató, hogy az ellenpont, vagyis a háború és a gyűlölet követőinek nincs ünnepük. Talán azért, mert nekik minden nap ünnep, hisz láthatólag sikeresen rántják egyre mélyebbre a világot a mélységesen mélyen kavargó örvényekbe. Az országok gazdaságát hetek alatt romba dönteni képes pénzfegyverek és a lelkeket szétroncsoló kereskedelmi tévék – igazi tömegpusztító fegyverek ma már – jelentik fő eszközeiket. Az emberek lelki, erkölcsi, szellemi állapotát lökik egyre lejjebb azon a lejtőn, amelynek vége az ismeretlen sötétségbe nyúlik.

E láthatatlan permanens világháborúknak három szintje van. Az első szint az emberi lét legmélyebb válságából táplálkozik, a deszakrális nyugati modernitás háborúzik itt a hagyományos szakralitással. Ez a háború az újkorban ugyan a Nyugat felemelkedésével, nagy földrajzi felfedezésekkel és a reneszánsszal kezdődött, de az ontológiai összecsapás a mélyszerkezetben már legalább háromezer éve tart. A mediterránum keleti felében élő népek a kereskedelem és pénzgazdálkodás közvetítő mechanizmusainak igazi mesterei voltak, s lesznek mindig is. E médiu­mok segítségével olyan sebeket ejtettek a szakrális lét talapzatán, hogy ez aztán már logikusan vezetett a Római Birodalom korai globális kapitalizmus kísérletéhez, amely brutalitásával megrendítő előképe a Nyugat mai techno-evolúciós csúcsragadozójának. A kora kereszténység Róma bukása után még tesz egy reménykeltő kísérletet e közvetítő mezők szakralizálására, ám sikertelenül. A mai világban kavargó, pusztító pénzörvények a bizonyítékai annak, hogy sem a kereskedelem, sem a pénzgazdálkodás nem szakralizálható. A harmadik „közvetítőről”, a tömegkommunikációs médiáról már nem is beszélve. A permanens globális háborúnak ez a szintje ma is tabu, így sohasem válhatott a diskurzus tárgyává, mert az ezt vezérlők „összeesküvés-elméletnek” minősítenek minden olyan kísérletet, amely ennek elbeszélésére törekszik.

A háború második szintjén a deszakralitás különböző történelmi alakzatokba szerveződött birodalmai küzdenek egymással a dominan­ciáért. Az elmúlt évszázadok történetéből ennek a küzdelemnek a teljesen érdektelen lejátszástechnikai felszínét szokás „történelemként” oktatni, a lényegből mit sem sejtő új nemzedékeknek. Az első „szuperhatalmat” a Fuggerek és a mediterrán tőkestruktúrák (Firenze, Genova, Velence) „kitartottjaként” létrehozott és üzemeltett Habsburgok „gründolták”. Művük az „Újvilág” kíméletlen kifosztására épült. Ez a szuperhatalmi kísérlet azért bukott meg, mert az Újvilágból átszivattyúzott gigantikus aranytömeggel rövidlátó módon valójában riválisait, a hollandokat, angolokat, franciákat táplálta. A spanyol talapzatra épülő Habsburg-konstrukció így két évszázad alatt lehanyatlott. A hollandok rövid időn belül kiestek a főhatalo­mért vívott küzdelemből, így csaknem két évszázadon át az angolok és a franciák küzdenek a deszakrális létrontó Nyugaton belüli főhatalomért. Az amerikai angol gyarmatok „szabadságharcát” a franciák, a francia harmadik rend „szabadságharcát” az angolok igyekeznek diszkréten úgy alakítani, hogy a rivális lehetőleg beleroppanjon. Napóleon ugyan még tesz egy utolsó kétségbeesett kísérletet legalább a kontinentális hatalom megszerzésére, ám megbukik, mert az angolok akkor már sikeresen képesek összefogni e kísérlet letörésére a Londontól Moszkváig tartó Európát. A Szent Szövetség békerendszere tehát egy évszázadon át valójában a Pax Britannica, vagyis az angol dominancia foglalata. Ám az új század, a 20. század elején előbb Németország, majd a „szocializmusnak” nevezett oligarchikus politikai kapitalizmussal „felturbózott” Oroszország tesz kísérletet a dominancia megszerzésére. Ráadásul közben az angolszász modernitás „kihelyezett részlege”, az Egyesült Államok a Brit Birodalommal összehangoltan ugyan, de szintén világuralomra tör. Az újabb „harmincéves háború” hármójuk pusztító erejű összecsapását hozza. (Valójában 1914 és 1945 között ez a harmincéves háború zajlik, közte egy hosszabb fegyverszünettel 1920 és 1939 között.

Az elmúlt 66 év békerendszere, a Pax Americana most azért omlik össze, mert a Nyugat által alávetett és kifosztott perifériák, főként Kína és India olyan hihetetlen erejű „szuperkapitalizmust” kezdtek felépíteni és üzemeltetni, amivel gyökeresen átalakíthatják a globális háborúk e nagyhatalmi vetélkedésre épülő második szintjét. Ezen a létszinten ma két fő hadszíntér látszik kibontakozni. Az egyik az angolszász dominanciájú Nyugat és Kína között, a másik pedig a globális Amerika és Európa között. A kettőt az kapcsolja össze, hogy a globális Amerikának mindenképpen meg kell akadályoznia azt, hogy az euró valós világpénz-alternatíva legyen a dollárral szemben, és hogy Ázsia a dollárról esetleg euróra váltsa roppant méretű devizatartalékait.

És végül szóljunk röviden a globális háborúk harmadik szintjéről is. Ezt a lokalitások szintjén mindenütt, így Magyarországon is zajló, permanens rejtett polgárháborúk testesítik meg. A deszakralitás létroncsolására épülő aktuális nagyhatalmak ugyanis a nemzeti társadalmak politizációs tereiben kollaboráns szerkezeteket építenek ki, hogy az erőforrások kiszívásának és az ezért esetleg lázadni kész bennszülöttek féken tartásának intézményes rendjét így oldják meg. Egy-egy lokalitás belső, társadalmi újratermelési rendszerében e globális létháborúk itt említett három rétege szinte reménytelenül komplex örvénylésekben kapcsolódik össze. Ezt az örvénylést kellene nagyon pontosan látnunk, ha a magyarság élve akar kikerülni korunk globális háborúiból.