Magyar Hírlap online

Ha van nemzet

Álláspont

Ma kiderül, hogy Európán belül is van-e élet. Az Európai Bizottság kifogásolt néhány magyar törvényt, s ezekről tárgyal ma Brüsszelben Orbán Viktor miniszterelnök és José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke. Természetesen a tárgyalás kifejezés némileg eufemisztikus, megszépítő, pontosabb lenne az alku napjának nevezni a találkozót, amikor a felek egymás kezébe csapnak, s kölcsönösen kijelentik, hogy a vásár megköttetett.

Vásár ez, ahol a bőrünk a tét. Annak a nemzetnek a bőre, amely a hét végén megmutatta erejét, hitét a szabadságban, a függetlenségben. Ez a vásárra vitt bőr most nem túl fényes: az örökölt államadósság s az Amerikából Európába exportált válság lelassította még azt a menetet is, amely a Hősök teréről az Ország Háza felé indult, nem csak a változások sebességét. A menet résztvevői és mindazok, akik együtt éreztek velük, pontosan tudták, ettől nem lesz olcsóbb a kenyér, a benzin, az energia. Idáig hallom az ellenzéki hördülést: sőt! Azét az ellenzékét, amely önszántából megosztott, érvelésképtelen, amely mégis vigalmas napjait éli, hiszen, ahogy Szájer József egy interjúban kifejtette: „úgy tűnik, az Európai Unió elhivatottságot érez a hiányzó magyar ellenzék helyettesítésére”.

Meg lehet érteni ezt az elhivatottságkényszert. Szokatlan Európában, hogy egy demokratikusan megválasztott kormány kétharmados többséget szerezzen. El kell ismerni: olykor a magyar parlamentnek, a magyar kormánynak is szokatlan ez a helyzet.

A békemenet szervezői nem tudhatták eredetileg, mikor jön el az a nap, amikor az Európai Bizottság elnöke és a magyar kormányfő találkozik. Mégis úgy alakult: ma Orbán Viktor úgy ülhet le tárgyalni Brüsszelben, hogy maga mögött érezheti egy szabadságát szerető, függetlenségét védő nép bizalmát. Ez a bizalom erős év lehet az alkufolyamatban, erősebb, mint a pénztulajdonosok izzadt tenyerének torokszorító fojtogatása. A nem folyamatosan kormánybarát Index tegnapi elemzése is oda lyukad ki, hogy az Orbán-kormány ereje túlmutat a parlamenti többségen. Az elemző belátja, hogy ez a tüntetés „nemcsak az önmagukat képviselő emberekről szólt, hanem ennél szélesebb körről: az kell hozzá, hogy a résztvevők saját közösségei előtt (család, szomszéd, munkahely) is kényelmesen érezzék magukat tőle”. Nem kell se éles szem, se különösebb bátorság ahhoz, hogy megállapítsa ugyanez a portál: Orbán Viktor még úgy is több embert tud bárki másnál az utcára vonzani, hogy meg sem jelenik ott.

Na ezt nem értik Európa liberálisai, a spekuláció virtuózai, akik akár az üres kalapból is eurókötegeket képesek elővarázsolni. Nagy mutatvány, elismerjük. Ilyesmire mi képtelenek vagyunk, már csak azért is, mert nincs a zsebünkben euró, csak forint. Az sem sok. Ma jöhet el annak a napja, amikor nemcsak azt tudjuk meg, van-e Európán belül is élet, de azt is, hogy viharvert, düledező cirkuszponyva alatt folynak-e a tárgyalások, vagy egymás szándékait ismerő, egymást tisztelő partnerek számára kialakított, a pénzhatalmak dögszagú leheletétől megtisztított, klimatizált térben.

Jobb lenne persze az Isten szabad ege alatt tárgyalni. Ott erősebben hatna a nemzet spirituális forrásoktól támogatott ereje és méltósága. A csillagok világossága jobban megmutatná a valódi szándékokat, mint a villogó vakuk fénye. Talán még a magyar nemzetre rontó erőket is jámborabbá tenné az a felülről ható erő, amely nemzetünket minden csapás ellenére is épségben megőrizte a Kárpátok övezte térben.

A szombati békemenetről hiábavalóság számháborúzni. Akárhogyan is alakulnak a mai és a későbbi tárgyalások, ez a közel félmillió ember megmutatta, milyen a nemzet, ha VAN. Ha létezik, ha él, ha cselekszik. Ha nem a pénz tartja hatalmában, hanem a közös ihlet. (Egy művelt magyar és európai proletár költő kifejezése.) Ezt a közös ihletet még vagy már nem ismeri Európa. Ha megismerné, akkor válhatna valódi közösséggé.

Ezért kell megtudnunk végre: van-e, lesz-e Európán belül is élet. Úgy alakult, hogy mi jobban aggódunk Európáért, mint az értünk, magyarokért.