Magyar Hírlap online

Gyurcsány titkaiból

Álláspont

Kedves naplóm!

Szeretek leselkedni. Mindig is szerettem. Olyan jó itt Kötcsén az elsötétített szobában, a függöny mögött álldogálni, és figyelni a fideszeseket a szomszéd kertben. Gyűlölöm őket, kedves naplóm. Ahogyan Orbán mosolyog, ahogyan Schmitt Pál a lecsót főzi, ahogyan ezek ünneplik egymást…

Miért nem engem ünnepelnek? Miért nem szeretnek végre, és miért nem fogadják meg a tanácsaimat? Mindegy: a lényeg, hogy én látom őket, ők pedig nem látnak engem. Szerintem ez nagyon politikus magatartás.

Egyedül vagyok. Úgy vettem észre, már Klára sem a régi, mintha nem tudna követni. Ma is mustárral kente be a csirkeszárnyakat, nem pedig olívaolajos bazsalikommal, ahogyan meghagytam. Ordítottam, toporzékoltam. Nem csoda, hogy Gréczy Zsolt se tudott rendes blogbejegyzést keríteni az esetből. Itt ültünk a függöny mögött egész álló nap, bámultuk egymást, de semmi sem jutott az eszünkbe. Kurva ország. Ezeknek még blogbejegyzést sem érdemes írni. Na, ilyenkor, a semmittevés és impotencia pillanataiban szokott előállni Zsolti a farbával: ha ennyire nincs téma, legyen valami recept a bejegyzésem, abban nincs kockázat.

Legyen, mondtam neki, és tovább bámultam a gyülekező fideszeseket. Rohadékok.

Tulajdonképpen te vagy a legjobb barátom, kedves naplóm. Szeretlek, mert legalább nem vagy ember. Engem az emberek megcsaltak, elárultak, hátba döftek egytől egyig. A mieink? Kabaré. Már telefonon sem keresnek, kivéve Kökény Misit, de ő is csak orvosként érdeklődik. Hogy gyakran fáj-e a fejem, remeg-e a kezem, hogy két kézzel eszem-e a sopszkasalátát, ilyeneket kérdez. Látom, érzem, hogy a pártban beszélnek rólam: de hogy
miért éppen orvos a küldönc, abba belegondolni sem merek.

Talán leszek én még pártelnök, kedves naplóm. Igaz, nem az MSZP-ben, hanem a Kétfarkú Kutya Pártban. Olvasom az újságban, hogy már két százalékon állnak. Gréczyvel titokban megkérdeztettem, nem érdekli-e őket egy munka nélküli miniszterelnök. Sajnos mereven elzárkóztak. Azt válaszolták, hogy ők további szavazatokat szeretnének, nem pedig történelmi összeomlást – vagyis nem rám van szükségük. Képzeld naplóm, még azt is hozzátették, hogy akkor sem kérnének fel semmire, ha kétfarkú kutya lennék. Erre még Gréczy is azt mondta, nem szabad erőltetni a dolgot.

Nézem, nézem a fideszes sürgölődést, és nagyon öregnek érzem magam. Már futkározni sincs kedvem, igaz kamerák sincsenek a közelben. Semmi sem a régi. A múltkor tényleg találtunk egy gyereket, de mondtam Klárának, ne hozzuk be, keressen magának másik pártelnököt. Egyszer volt a Szemlőhegy utcában gyerekzsúr. Felőlem meg is fagyhat a küszöbön az a hülye kölök.

Most azon gondolkodom, vajon eljutnak-e valaha hozzám a vizsgálatok. Mesterházy, Wieszt, Hunvald, Tátrai bilincsben. Sukoró-ügyben még tartjuk magunkat. Bajnai üzent, hogy vándoroljunk ki egy adóparadicsomba, de én itthon lettem az, aki vagyok, nem hagyom el a süllyedő hajót és Katust. Meg aztán a milliárdokért is kár lenne. Itthon legalább tisztelnek a gazdagságomért, odakinn csak valami kikupálódott gazdagnak néznének az adóparadicsomosok.

A lényeg az, hogy három alatt van azoknak a száma, akik tudják, kivel és mit beszéltem a tévéostrom estéjén. Én hallgatok, amíg fogóval nem tépik a testemet. És Gergényi is hallgat, akárcsak a harmadik fazon, de mi­után
ő nem magyar állampolgár, nem írom ide a nevét kedves naplóm, ugye nem haragszol.

Egyébként?

Egyébként kösz, rosszul vagyok.

Sokat remeg a kezem, de csitt, Kökény nem tudhatja meg.

Szerinted hogy állna nekem a csíkos rabruha, kedves naplóm? Azt mondják, nem is rossz a hely a börtön, a társaságtól függ a hangulat. Így volt ez az MSZP-ben is, és állítom, hogy a börtönben kevesebb bűnözővel akadna dolgom, mint a saját pártomban az elmúlt években. Meg aztán az elvtársak egy része már benn van. Mondják, a szerb, horvát, bosnyák háborús bűnösök is nagy egyetértésben együtt sütögetik a csevapcsicsát a hágai tömlöcben, miközben az ítéletre várnak.

Szerinted Hunvald Gyuri hogy pucol krumplit?

Hamarosan kiderül, kedves naplóm.