Magyar Hírlap online

Gyurcsány, no return

Álláspont

Nagyszerű írást, pontosabban beszédet olvastam a Népszavában. A szerzője alighanem Gréczy Zsolt, de az is lehet, hogy egy átütő tehetségű bögrés gyerek a Societastól. Aki a beszédet február 25-én a Belvárosi Szabadegyetemen elmondta: Gyurcsány Ferenc volt miniszterelnök, hivatásos árnyékbokszoló és pszichopata kalandor.

Maga a beszéd a szokásos ömlengés emberségről, lelkiismeretről, becsületről. Fletó öntömjénezése az eget verdesi: ebben az országban minden csudajó, boldogan siklunk az új autópályákon, a nagycsaládosok degeszre tömik a zsebüket, és mi, valamennyien büszkék lehetünk rá, vagyis Gyurcsány Ferencre és korrekt, jóakaratú kormányára. Az MSZP-ről kevés szó esik, a Fideszt viszont – megszámoltam – huszonkét alkalommal említi a pápai gyerek, ami ugyebár világosan mutatja, hogy a szocialisták szilárd építőanyagból épített várukból soha nem kandikálnak ki sandán az ellenfélre.

De hagyjuk is, miről beszélt Gyurcsány. A Magyar Hírlap olvasóit alighanem megedzette az elmúlt nyolc esztendő: felesleges elolvasniuk a szöveget, úgyis kitalálnak mindent maguktól. Akad azonban az ordas hazugságözönben egy felettébb elgondolkodtató vallomásféle, idézem pontosan: „Az (őszödi) beszéddel legfeljebb egy baj van. Lehetett volna még bátrabb. Egy szenvedélyes monológot, amelyet a felelősségérzet és a mély hazaszeretet vezet, amely éppen a szenvedély okán tele van túlfűtöttséggel, helyenként cifra hasonlatokkal és túlzásokkal, szinte beismerő vallomásnak tekinteni, hát azt hiszem, hogy a helyzet teljes félreértése, a politikai rosszindulat és rossz szándék tárgykörébe tartozik. Ezzel együtt nem kétséges, hogy valakik elárultak. De ma az életünket – ha ezen sokáig lamentálunk is – ez sem oldja meg. Ezért azt tudom önöknek mondani, hogy merítsenek erőt az őszödi beszédből...”
No, lássuk szépen, sorjában.

Bátrabb is lehetett volna az őszödi beszéd? Hát, persze, ha Gyurcsány mondjuk azt javasolja elvtársainak, hogy vegyék észre végre a nőt a káposztalevelet majszoló, jámbor kecskegidában. Legyünk őszinték, az őszödi beszéd stiláris megfogalmazásában benne rejlett ez a lehetőség – így tényleg bátrabb, kerekebb lett volna az egész. Igaz, az MSZP-sek meg sem rezzentek volna a kecskés ötlettől, hallottak ők már ennél cifrábbat is Gyurcsánytól. Aztán ott van az, hogy mennyire félreértik az emberek őt, az igazságbeszélőt. Képzeljük el, hogy 1945-ben a szövetségesek foglyul ejtik bunkerében Adolf Hitlert. Elcipelik Nürnbergbe, odaállítják a törvényszék elé, nosza, Adolf, vallj csak a Mein Kampfról, hogy írhattál ennyi szamárságot a zsidóságról? Nem úgy van az, igen tisztelt bíróság, replikázik a Führer, teljesen félreértették a Nép és faj című fejezetet. Éppen arról értekezek én, hogy a zsidók a német nemzet barátai, tessék csak újra elolvasni, szenvedélyes igazságbeszédet írtam, és még azt is javaslom önöknek, hogy merítsenek erőt belőle.

Most akkor mit kellene csinálni Nürnbergben? Életfogytiglan, kivégzés, esetleg kézcsókkal egybekötött szabadon bocsátás?

Gyurcsány Ferenc Mein Kampfja az őszödi beszéd. Valóban nem kertelt, őszintén megmondta, mit gondol az országról és a magyar emberekről. Most mi is megmondjuk, mit gondolunk a Gyurcsány-jelenségről. Amit ő keménységnek gondol, egyszerű taplóság. Gyurcsány Ferenc a magyar demokrácia háborús bűnöse. Nincs, nem lehet számára visszatérés, lassan mondom, angolul, hogy ő is megértse: no return. Nagyon reméljük, hogy börtönbe kerül, de legalábbis élete végéig bíróságra jár sunyi gazdasági és politikai ügyletei miatt.

Még egy apróság, Fletó. Nem mi utálunk a legjobban, hanem a volt MSZP-s barátaid. Tudod, elmondták nekünk.