Magyar Hírlap online

Futballallegória

Elsárgult papír vagy szertefoszló film. Egyre halványodik az amúgy is életlen, fekete-fehér emlékkép: Kosztolányi Dezső felnéz, indít. A bal szélen robogó Ady Endre kapja a labdát, a bevallottan másnapos szélső végigszáguld az ellenfél térfelén, a védők egyszerűen lepattannak róla. A jobb oldalon helyezkedő Szabó Dezső hiába várja a labdát, a zömök, örökké dühös Ady nem passzol, finoman szólva sincsenek jóban. Amúgy is túl önző, túl egoista ez a nagyváradi fiú, egyedül akarja megoldani a helyzetet, bele is vezeti a labdát a németek délceg bekkjébe, Walther von der Vogelweidébe. A partvonal mellett álldogáló Babits Mihály nyugodtan nézi a jelenetet. A mester nem ordít, nem tajtékzik, de rögvest elhatározza, hogy soha többet nem rakja be a kezdőbe ezt az izgága Adyt. Hogy hívnak, fiam? – fordul a háta mögött lapuló árnyékhoz. Attila – mondja az halkan, majd büszkén hozzáteszi: József Attila. Jól van Attila, készülj, öt perc, és beállsz. Az ifjú tehetség nem vall szégyent, hamar kiderül, hogy mindent tud a futballról, a mozgása, a labdakezelése a legnagyobb klasszisokat idézi. Zseni. Mégis, a legnagyobb siker, a legnagyobb lehetőség kapujában megbotlik, nemhogy fölérúgja a tizenegyest, oda sem áll. Nem akarom – suttogja, aztán eltűnik hirtelen. Szegény Babits szóhoz sem jut a meglepetéstől, de örökre megjegyzi magának ezt a fiút. Kevesen maradnak, mindössze tízen szaladgálnak a pályán, és egyetlen ember üldögél a cserepadon. A rutinos Móricz Zsigmond néhány éve még az ország legjobb centere volt, de azóta igencsak kikerekedett. Feláll, már a bemelegítésnél zihál. Az edző körbenéz, hol vannak a többiek? Azon meg sem lepődik, hogy Krúdy Gyula ezúttal is a budai éjszakát választotta a meccs helyett, de azt nem várta, hogy a morfinista Csáth Géza és a tehetséges Cholnoky testvérek is csatlakoznak hozzá. Ködlovagokká váltak, nem jöttek el, így hiába irányítja a védelmet a tanárian játszó Arany János, Kölcsey Ferenc kettős, hiába robotol Jókai Mór, a németek simán nyernek. Úgysem győzhettünk volna – magyarázza Krúdy a Tabán egyik borozójában a két Cholnokynak. Ez a Nietzsche, Goethe német páros pokolian erős, mit kezdjünk ellenük olyan csatárokkal, mint Petőfi és Balassi? Az egyik sohasem szabadul a labdától, a másik meg túl kemény, harcias a mai futballhoz. A kis Cholnoky bólogat, az elbukott rangadó után Márai visszavonul, és elhagyja az országot. Utolsó nyilatkozatában elárulja, képtelen egy olyan országban élni, ahol elveszett a jelentése a csapatjáték szónak.