Magyar Hírlap online

Éthiány

Sajátos üzletpolitikát folytat a Thököly és a Hungária körút sarkán álló, frenchise rendszerben működő magyar tulajdonú közért. Ami fogy, azt csak nyögvenyelősen pótolják, ellenben amit kevéssé vesznek az emberek, az roskadásig áll a polcokon. A kapós termékekre egy konkrét példát mondanék, az étcsokit, amelyet a legnagyobb Tibitől kezdve a szimpla üzemekig bárki gyárthat.

Szinte nem múlik el nap, hogy ne morgolódnék valamelyik eladónak, ugyan, instanciázza meg főnökét, hogy az rendeljen a vágyott keserűségből. Ha pedig végre-valahára ritkán befut egy-egy szállítmány, az étre kiéhezett népek napokon belül elkapkodják a készletet, s csak a „tehéntermékkel” dúsított édességek maradnak a polcokon.

Öt év alatt eddig két alkalommal próbáltam a tulajdonosra hatni: a magyar emberek nagy része az étcsokoládét szereti, épp ezért a kiszolgálásuk korántsem haszontalan tevékenység. Utaltam a józan észre is: ha nem így lenne, a „tej” fogyna raklapszám, s nem győznék pótolni a rémületes hiányokat az ürességtől tátongó polcokon. A válasz nagyjából annyi volt: amíg a másik el nem fogy, nem rendelünk újat. Azaz, érezzem magam letolva, mert megvetem az „édesebbet.”

Mielőtt valaki azzal jönne, fogalmam sincs arról, miként működik egy közért rendelése, elárulom: a kilencvenes évek elején több mint két esztendőt húztam le egy éjjel-nappaliban, ahol az utánpótlásért magam is feleltem. Ott soha nem abcugolt senki a közönség soraiból, hogy ez vagy amaz nincs – a vevői óhajok és sóhajok kielégítése ugyanis nem holmi magas művészet, hanem intelligencia és jól felfogott üzleti érdek kérdése. Nem mellékesen pedig érdemes elmondani, kissé távolabb az említett ABC-től áll két, ugyanahhoz a cégcsoporthoz tartozó társa, ahol érdekes mód mindig megtalálom az engem érdeklő éttermékeket.

Tragikus, de igaz: Magyarországon sok kereskedő még mindig abban a hitben él, mi vagyunk érte, s nem fordítva. Ez az írás remélhetőleg fölébreszt néhány embert, s a fejére koppintanak a csekély értelmű vezetőnek. Ha másért nem, hát azért, mert az egész cégcsoportot járatja le magatartásával.