Magyar Hírlap online

Elvesztett tehetségek

A Magyar Hírlap 2007. augusztus 15-i számában A vidék ellehetetlenítése címmel írtam arról, hogy a Gyurcsány Ferenc által vezetett balliberális kormányzat, pontosabban annak Magyar Bálint részéről irányított oktatási minisztériuma az államilag támogatott férőhelyek elosztásánál a budapesti felsőoktatási intézményeknek játszotta át a férőhelyek zömét. Akkor ezt a kérdést a jogi karokra összpontosítva vizsgáltam. Kimutatva, hogy míg a vidéki jogi karoktól bekért férőhelyközléseket szigorúan figyelembe véve állapították meg a vidéki jogi karok részére a költségtérítés nélkül felvehető hallgatók létszámát, addig az ELTE jogi karán az ottani férőhelyeknél jóval több hallgató kapott a költségtérítés alóli mentesülést. Ez akkor is súlyosan sértette az Európai Unió 1996-ban módosított szociális chartájában megfogalmazott esélyegyenlőségi elveket és az Agenda 2000 programban megfogalmazott vidékfejlesztési programot.

Most január 17-én tette közzé az oktatási államtitkárság a felsőoktatási intézményekbe felvehető hallgatói létszámot, és ezzel együtt azt, hogy mely felsőoktatási intézmények kapnak költségtérítés-mentes hallgatói létszámot. Általános rosszallást váltott ki a felsőfokú intézmények vezetői részéről, hogy a rendelkezés általánosságban korlátozta a különböző szakokra történő felvételi létszámot, s hogy erősen csökkentette a térítésmentesen felvehetők létszámát, de azok túlnyomó részét is aránytalanul a budapesti egyetemekre telepítette, erőteljesen háttérbe tolva ezzel a vidéki egyetemeket. Ez ugyancsak az esélyegyenlőség uniós és hazai alaptörvényi előírásainak egyértelmű megsértését jelenti. Az, hogy az oktatási államtitkárság költségtérítés-mentes férőhelyet egyetlen főiskolának sem adott, diszkriminatívnak nem mondható, mert egyenlő mércével járt el a felsőoktatási intézmények e kategóriájával szemben. Ez legfeljebb oktatáspolitikai és képzésszakmai szempontból lehet vitatható.

A jogi karok esetében azonban az esélyegyenlőség európai uniós és magyar alaptörvényi előírásainak, valamint a vidékfejlesztés szempontjainak komoly megsértését jelenti, hogy a száz költségtérítés-mentes férőhelyet, fele-fele arányban, az ELTE és a PPKE jogi kara kapta meg, a vidéki jogi karok pedig egyet sem. Az oktatási államtitkárságnak eme intézkedése kapcsán már olyan vélemények is születtek, hogy ez a két budapesti kar áll a jogi szakma oktatásának csúcsán. Ez így nem igaz. Valamennyi jogi karon vannak erősebb és gyengébb tanszékek. Több vidéki tanszék erősebb a budapestieknél, mások viszont gyengébbek azoknál. Vagyis a színvonal egyenlőtlen, ugyanakkor mindegyik messze megüti azt a tudományos, szakmai és oktatási színvonalat, amely a jogi oktatástól elvárható. Az összes jogi kar tehetséges, fiatal oktató- és tudósjelöltekkel rendelkezik, amire az adott fórumokban, valamint az országos szakfolyóiratokban megjelent írásaik is utalnak, s amiről az országos tudományos diákköri konferenciákon magam is meggyőződhettem. Kicsi a tudásbeli különbség a hallgatók között, ami azt mutatja, hogy nincs nagy differencia az egyes karok oktatási és szakmai színvonalában. Szerintem ez vonatkozik a K. G. Református Egyetem jogi karára is, amelytől formális okok miatt vonták meg a doktorképzést, noha bizonyított, hogy az itteni oktatás színvonala nem alacsonyabb a többi jogi karénál. Ezért az, hogy a katolikus jogi kar kapott költségtérítés-mentes felvételi lehetőséget, a református pedig nem, felveti a felekezeti alapú diszkrimináció gyanúját.

Egyébként a vidéki jogi karok hátrányos helyzete azért is esélyegyenlőséget sértő, mert a mai elnehezült gazdasági helyzetben utazásra és költséges kollégiumi, albérleti életre kényszerít olyan szerényebb családi háttérrel rendelkező, de tanulni vágyó fiatalokat, akik a vidéki egyetemeken jóval olcsóbban tudnák megszerezni diplomájukat.

Mindaz, amit itt leírtam – az intézkedések hasonlósága miatt –, vonatkozik az egyetemi közgazdászképzésre is. Mindkét területen a gazdagoknak kedvez a keretszámok megállapítása, a keretszámok szűkössége pedig gátolja a társadalmi mobilitást, arról nem is beszélve, mennyi tehetséges fiatal vész el majd így. Mindezt figyelembe véve indokolt lenne átgondolni a helyzetet, és a már megállapított keretszámokat egyenlően elosztani az intézmények között.