Magyar Hírlap online

Elixír-e a sport?

Jakabházy László
címzetes egyetemi tanár

Pár évtizeddel ezelőtt több mint kétszázezerrel voltunk többen. Ebben az évben esünk tízmillió alá. 2050-re előreláthatóan nyolcmillió körüli lesz összlétszámunk.
Szüleim négy fiúgyermeket neveltek fel, de ez még „átlag” alatti: a múlt század elején öt-hat gyermek nevelkedett a családokban, de a 12-14 testvér sem volt ritka. Az európai családokban több mint két gyermeket nevelnek. Még kimondani is szörnyű, hogy mi az 1,33 százalékot vállaljuk családonként. Sokan állítják, hogy e folyamat megállíthatatlan. Azonban ez nem igaz. Az anyagi bizonytalanság, a rendezetlen társadalmi helyzet, a kiszámíthatatlan jövőérzet főleg a nőket riasztja el a családalapítástól. Jelenleg a harmincéves hölgyek 45 százaléka gyermektelen, s ez az arány nem is olyan rég még 13-14 százalék volt. A húszévesek a felsőfokú végzettség megszerzését, biztonságos álláslehetőségek keresését, a karrierépítést tartják elsődlegesen fontosnak.

Hogy a jövőről beszéljünk, ismernünk kell hát a múltat, s így megváltoztathatjuk a kétezer év hagyományaira nézve méltatlan helyzetet. Sok olyan jó megoldás létezik, ami javítana a helyzeten, de emeljünk ki egyet közülük. Aki tudja, hogy milyen hatással van a rendszeres sportolás az életre – az egyet mond: ez a megoldás. De valóban elixír-e a sport?

Előbb: mit jelent az elixír? Az emberi életet állítólag meghosszabbító varázsital, csodaszer, gyógyszerként használatos növénykivonat – írja az Idegen Szavak Szótára. A sport valóban csodaszer. Bebizonyítom.

A sport és az egészség összefüggésrendszer, s legtöbb részlete az életmód fogalmában sűrűsödik. Nem véletlen, hogy a sport és életmód kereszteződése lett a Testnevelési Egyetem legutóbbi szakalapításának filozófiai háttere. El is neveztük a rekreáció szakot az életmód egyetemének. Természetesen az életmód és az egészség nemcsak ma, a történelemben mindig is összefüggött. Az ember felelős volt egészségéért, tehetett is érte, de a 21. században minden korábbinál nagyobb hangsúlyt kapott az életmód mint az egészséget befolyásoló, sőt meghatározó tényező. Négy idegen kifejezés, ami alapján kialakítottuk egyetemi oktatásunkat: prevenció – rekreáció – regeneráció – rehabilitáció. Először meg kell előznünk a bajt. Születéstől fogva olyan életet éljünk, hogy ne kelljen orvoshoz mennünk. Meg tudom előzni a bajt? Az esetek majdnem száz százalékában igen – lehet a legsportszerűbb életmód mellett is fogorvoshoz kerülni, lehet vakbélgyulladást kapni, de azt tudnunk kell, hogy az egészségünk megközelítőleg negyven százaléka az életmódunktól függ. Belejátszik a genetikai adottságaink összessége (15-20 százalék), a környezeti hatások együttesen (10-15 százalék) és a táplálkozás (a maradék százalékkal).

Vezető szerepet kap tehát az életmód, ami függ a szüleinktől, tanárainktól, edzőinktől, baráti körünktől és elsősorban – magunktól. Mivel lehet a legkorábbi évektől befolyásolni az életmódot? A helyes táplálkozással, az aktív élettel, a napi mozgással, sporttal. Így lesz a prevenció, a megelőzés fegyvere a rekreáció, amely a tökéletes közérzet programját, a testi-lelki harmóniát, az egyensúlyt jelenti. A rekreáció fegyvertára a sportágak sokasága: a természet-, az erő-, a vízi-, a téli, a szellemi, a technikai sportok, a sportjátékok, a játék sportok, a táncok, az extrém sportok, az otthon űzhető játékok, sportmozgások.

A korai mozgásoktatás első időszaka két-három éves, azaz óvodáskorban kezdődik. Ekkor lehet kezdeni a könnyű koordinációjú mozgásokkal: labdás ügyességfejlesztés, a kicsik énekes és mondókás játékai, az egyensúlyozás játékai (játszótéri új szerek), a szép mozgás kifejlesztése: gimnasztika, RG, tánc, művészi torna, a vízhez szoktatás játékai, küzdőjátékok ábécéje, a tél játékai: hóhoz és jéghez szoktatás. Erre építettem a nemzeti játszótéri programot.

Hazánkban van húszezer játszótér, ebből a fővárosban 1500, s kerületenként húsz-negyven a rendben tartott, többsége bekerített, ahol este nyolckor a gondnok bezárja a kapukat. Az EU által támogatott játszótereken új, természetes anyagokból (fából, üvegből, kötélből) épülnek fel a szebbnél szebb eszközök, pályázatokon nyert összegből, ami átlagosan tízmillió forint körül mozog. Budapest kerületeiben felmérést végeztem, lefényképeztem pár kerület állományát, és megállapítható, hogy az új életminőség kialakítására lehetőség van a játszóterek használatával. Összegeztem továbbá a játszóterek földrajzi elhelyezkedését, nagyságát, terepviszonyát, és így állítottam össze külön-külön mindegyiknek a sajátos programját. Van, ahol lehetőség van kerékpáros programokra (Normafa), van, ahol KRESZ-pályán sajátíthatják el a gyerekek a balesetmentes közlekedést (Gesztenyés-kert), van, ahol télen síelni, szánkózni lehet, és van, ahol jégpálya is építhető.

A tervek szerint délelőtt 10-12 óra között, délután pedig két és négy óra között az óvónők kivinnék a gyerekeket, de gondoltam azokra a szülőkre is, akik az anyagiak miatt nem tudják beíratni a gyerekeket, vagy helyhiány miatt lemaradtak az óvodai felvételiről. Ahol van az önkormányzatnak lehetősége, ott egy-egy buszt lehetne bérelni: a kerület gyerekeit szedné össze szüleikkel együtt, adott percre, megállóhelyeken, és óra után vissza is vinné őket. Gyönyörűen megvalósítható – a Városligeti Műjégpályán, a Korisuliban ez húsz éve működik. Amennyiben kiteljesedik a mozgalom, reggel nyolc és tíz óra között a mindennapos testnevelésórákat is be lehet iktatni, sőt a játszóterek késő délutáni programjába öt-hat óra után az esti záróráig a felnőttek családi foglalkozásait és az idősek, nyugdíjasok foglalkozásait is be lehet kapcsolni.

Kiszámítottuk, hogy amennyiben elindul ez a játszótéri program, megszűnik a létesítményhiány – amit ma a „kuvikok” annyit emlegetnek. Harminckétezer óvodai pedagógus vezetné a foglalkozásokat, akiket tematikus továbbképzésen oktatnánk ki a legkorszerűbb ismeretekre. A Testnevelők Országos Egyesülete jóvoltából Istvánfi Csaba, a TF volt rektora vezetésével még kétezer nyugdíjas testnevelőre lehet számítani.

Mi az, ami akadályozza ennek az idillikus programnak a bevezetését? Amint leírtam, a tárgyi feltételek adottak, ahogy az alanyi feltételek is, továbbá az oktatási tanterv, a tanmenet elkészült, az anyagiak pedig a „kitermelt” hozamhoz képest elenyészők. Marad tehát a lelkesedés, az ügyünk iránti szeretet, az akaraterő, hogy egy egészséges, új nemzedéket neveljünk fel – mindannyiunk közös boldogságára.