Magyar Hírlap online

Elcsúszó téli Balaton

Kardos Gábor
a BalatonátCsúszás szervezője

Több ezer súlyos síbaleset történik Európában minden évben, mégsem azzal hirdetik a külföldi síparadicsomokat, hogy véletlenül se jöjjenek ide, pláne téli sportokat űzni, mert életveszélyes. Az ilyen ellenpropaganda sajátos hungarikumnak tűnik. Még emlékszünk rá: volt idő, hogy nyáron azt harsogtuk, nincs víz a Balatonban, menjünk nyaralni inkább az Adriára. Most meg azt hallhattuk szinte mindenhol, milyen veszélyes a Balaton jege.

Egy parti község polgármesterének nyílt levele szerint „a Balaton minden évszakban veszélyes”. Kíváncsi lennék, mi történne, ha mondjuk Karintiában egy polgármester ilyen nyilatkozatot tenne. A síbaleset-statisztikák gyakorlatilag hozzáférhetetlenek az interneten: nem propagálják, pedig közérdekű adat lenne. Nálunk az idén egyetlen végzetes jégbaleset sem történt a Balatonon, és a nyári adatok is lényegesen jobbak az országos átlagnál vagy akár az európai adatoknál. Ami tehát valóban életveszélyesnek tűnik, az a hozzáállásunk.

Pedig fényes turisztikai adatokat közölt a KSH: 8-10 százalékos a visszaesés. Miért nem vesszük észre, hogy ennek fő oka éppen a negatív hozzáállásunk lehet? Akár a külföldi, akár a hazai vendégek számára a legvonzóbb és leghitelesebb mindig az, ha pozitívan viszonyulunk saját természeti és kulturális adottságainkhoz, ha kedvesen, örömmel és büszkén beszélünk például arról, milyen páratlan csodája a természetnek a befagyott Balaton, amelyet Európa legnagyobb korcsolya-, sífutó- és jégszörfparadicsomaként is hirdethetnénk, ha egyáltalán felfognánk, hogy valóban az, és megteremtenénk a téli sportolás lehető legbiztonságosabb, kulturált feltételeit.

Tudjuk, nincsenek magas hegyeink, de azért nem kell feltétlenül külföldre küldeni a téli sportok szerelmeseit, amikor megfelelő feltételekkel a téli Balaton is különleges vonzerővel rendelkezik. Idetartozna nyilván a téli vendéglátás fejlesztése is, több étterem legyen nyitva egész évben, és a jégpályáknál mindenütt lehessen kapni meleg teát, forralt bort, netán meleg ételt. Nem elérhetetlen dolgokról beszélünk.

Nem utolsósorban a vízi mentés színvonala is kiváló, bár fontos lenne, hogy a gyors segítség érdekében több olyan légpárnás mentőcsónak állhasson rendelkezésre, amilyenből ma még csak egy van, az is Kaposváron. Három-négy ilyen eszközzel megoldható lenne, hogy télen is a tó bármely pontjára öt-tíz percen belül odaérjen a szakszerű segítség a bajbajutottakhoz.

Éppen ezért a BalatonátCsúszás elindításával az volt a célunk, hogy felhívjuk a figyelmet: a téli Balaton páratlan vonzerejével ma még nem tudunk élni, pedig érdemes lenne. Látva a félelemkeltő reakciókat, úgy döntöttünk, hogy felfújható nyári strandeszközökkel, karúszókkal rendezünk tréfás farsangi strandkarnevált Badacsonyban, hogy ezzel is demonstráljuk: nem csak nyáron él a Balaton, sőt télen talán még szebb és varázslatosabb. Az első BalatonátCsúszás iránti rendkívüli érdeklődés megmutatta, hogy télen is lehet országos és nemzetközi vonzerővel bíró nagy rendezvényt szervezni a tónál. Természetesen sokkal alaposabb előkészítéssel és a vízi rendészettel való lehető legszorosabb együttműködés mellett. A strandkarnevál akkor is több ezer vendég számára lehetne maradandó élmény, ha nagy többségük nyilván a két partról figyelné az átcsúszást forralt bort kortyolva, miközben néhányan – a megfelelő feltételek megteremtése mellett – átkelhetnének a tavon. Akkor is, ha nincs összefüggő jég, hiszen abban az esetben farsangi vitorlásverseny jelenthetné a fő attrakciót, ami szintén nem mindennapi élmény, tekintve, hogy ilyenkor nem szokás vitorlázni a tavon. Pedig nem lennének mostohább körülmények egy ilyen regattán sem, mint amilyenek a hidegebb tengerparti országokban akár az év jelentős részében megszokottnak számítanak.

A múlt héten is átsétáltunk Fonyódra, és négy helyen fúrt lékben mértük a jég vastagságát: 17-21 centiméter volt, s ez csaknem kétszerese a médiában közölteknek. Videóval dokumentált tényfeltáró expedíciónk azt a híresztelést sem igazolta, hogy a parti jég erősebb lenne, sőt inkább vékonyabb és töredezettebb, mint a tó belsejénél. Igaz, ott távolabb a segítség, amennyiben mégis baj történne. Ha már veszélyekről esik szó, érdemes tényekre hivatkozni feltételezések helyett. Legalább ma már nem legendaként kezeljük a jégen járást, mintha a jetiről vagy a Loch Ness-i szörnyről lenne szó… Már ez is valami.

Min csúszhat el tehát a téli Balaton? Ma még – negatív hozzáállásunkon. Reméljük azonban, hogy a BalatonátCsúszás hagyományteremtő kezdeményezése révén jövőre már megfelelően biztosított programok sokasága fogja elősegíteni az élményt adó csúszkálást és a téli sportok gyakorlását nagy tavunk jegén.