Magyar Hírlap online

Hídépítés, virtualizálás

A várva várt kormányváltás közeledtével egyre inkább szükségessé válik új nemzetpolitika kidolgozása. Mindehhez tisztázni kell, mit jelent számunkra 2009-ben a nemzet, a haza és az állam fogalma, és ezek hogyan viszonyulnak egymáshoz. A nemzet olyan érdekközösség, amelynek összekötő szövete a közös nyelv és a kultúra. Az érdekközösség az együtt átélt történelemben gyökerezik, a jelenkor kihívásaival birkózik, és a közös jövőkép élteti. A gond a jelenkor kihívásaival való szembenézésnél kezdődik, mert 2002 óta egymástól elszigetelten folytatjuk mindennapi harcunkat, megosztottság és testvérharc jellemzi az egyes nemzetrészeket. Az új kormány hivatalba lépésekor új fogalmakat kell bevezetni a nemzetpolitikában. Például az elcsatolt területeken élő nemzetrészek nem "határon túli magyarok", hanem magyar nemzetrészek a szomszédos országokban. Magyarország nem "anyaország", hiszen Erdély, a Felvidék vagy a Délvidék ugyanúgy anyaország lenne, ha nem szakítják el a történelem viharai. Célszerű megjelölés a maradék ország, vagy inkább a mai Magyarország elnevezés. Egységes Kárpát-medencei nemzetben kell gondolkodni és cselekedni. A nemzeti összetartozás hangsúlyozása mellett világossá kell tenni, hogy a magyar nemzet határokon átívelő újraegyesítése nem gyengíti, hanem erősíti a mai Magyarországot erkölcsi, politikai és gazdasági értelemben egyaránt. Tudatosítani kell, hogy a Kárpát-medencei magyarság egy család, ezért minden magyar felelős minden magyarért!

A haza fogalmával van a legnagyobb probléma. Az elcsatolt területeken élőknek 90 éve nincs hazájuk, csak szülőföldjük van, jogfosztottak valamennyi utódállamban. Nem tekintik őket államalkotó tényezőnek, alkotmányban rögzítetten másodrendű állampolgárok. Az új magyar nemzetpolitika egyik célkitűzése kell legyen, hogy szomszédaink államalkotó tényezőnek ismerjék el az ott élő magyar nemzeti közösségeket, vagy ha erre nem hajlandóak, teljes körű autonómiát biztosítsanak számukra. Világossá kell tenni, hogy az őshonos nemzeti közösségeknek alanyi jogon jár az önrendelkezés. Születésük helye adja meg ezt a jogot: ott születtek, ahol őseik éltek és alkottak évszázadokon át. A virtuális hazát nevezhetjük Kárpát-Hazának is, amely gondolatban a Kárpát-medence magyarlakta vidékeit foglalja magába.

Az állam meghatározott területen élő emberek történetileg kialakult tartós és szervezett közössége. A magyarság jelenkori tragédiája, hogy a magyar állam határai nem esnek egybe a magyar nemzet határaival. Ugyanakkor 1990 óta a magyar állam alkotmányos felelősséggel tartozik a teljes magyar nemzet sorsáért. Tehát az állam és a nemzet különleges viszonyban van a magyarság esetében. A trianoni korlátok közé szorított magyar államnak az egész nemzet szolgálatában kell állnia. Biztosítani kell a virtuális haza valamennyi, magyarságát vállaló lakosa részére az autonómia különböző formáit (személyi elvű, kulturális és területi). Magyar nemzeti intézményrendszert kell kialakítani a Kárpát-medencében a kultúra, az oktatás, a tudomány és a műszaki élet területén. Meg kell szüntetni a határainkon kívül élő magyarok jogi idegenségét Magyarországon minden olyan viszonylatban, ami nem ütközik a nemzetközi jogba. A szülőföld elhagyása nélkül is lehetővé kell tenni számukra a magyar állampolgárságot. Nemzetpolitikai célkitűzéseink megvalósítása érdekében magabiztos politikát kell folytatni. Fel kell hagyni a "nemzetközi elvárásoknak megfelelni akarás" önfeladó politikájával és a "tekintettel a szomszédok érzékenységére" hamis megközelítéssel. Tehát a kormányváltás után új nemzetet kell alkotni, új hazát kell teremteni a régi, de már részben romokban heverő történelmi területek gondolati egyesítésével egy virtuális hazában, valamint új államot kell alapítani az új körülményeknek megfelelően, amely a mai Magyarország területén működik, de a gondolati hazában élő valamennyi nemzetrész érdekeit képviseli és érvényesíti.

Kérdés, hogy reálisak-e ezek a célkitűzések. Először is rajtunk múlik, mennyi idő alatt állítjuk helyre a maradék ország lakosságának egészséges nemzettudatát és erkölcsi értékrendjét. A külső feltételek viszont már nem csak rajtunk múlnak. Az elmúlt évtizedek európai tapasztalata arra tanít, hogy elszánt és életerős közösségek kivívhatják az önrendelkezést. Az elmúlt egy év során Hans-Gert Pöttering, az Európai Parlament elnöke, Elmar Brok, az EP külügyi bizottságának elnöke és mások nyilatkoztak ezekről a kérdésekről az Echo Televízió Unió című műsorában. Kijelentették, támogatják az őshonos magyar nemzeti közösségek autonómiatörekvéseit, de ezt nekünk kell kiharcolni. Az Európai Unió csak akkor foglalkozik a kérdéssel, de akkor feltétlenül, ha valahol nem érvényesülhet a pozitív európai gyakorlat.

Van tehát esély, pusztán vállalni kell a harcot.

---

(Eddig megjelent írások: Stefka István, A magyar szép, MH, 2009. május 16., Olvasóink reflexiói, május 22., Gereben Ágnes, Több mint veszélyes, május 23., Vámos György, A múlt jelene, május 25., Fricz Tamás, A teljes újjáépítés, május 29., Pősze Lajos, A legszebb a magyar!, május 30., Bíró Zoltán, Közízlés és megmaradás, június 2., Alexa Károly, 1956, újrajátszva, június 6., Jobbágyi Gábor, Keresztény rabszolgák, június 10., Pákh Imre, Demokrácia – rabokrácia, június 13., Boros Imre, Nyomorunk gazdaságtana, június 15.)