Magyar Hírlap online

Csillagok útján

Álláspont

Éppen ideje volt, hogy a kormány önkritikát gyakorolt, módosított korábbi álláspontján, és a bejelentette: Magyarország hajlandó csatlakozni a jelentős költségvetési fegyelmet megkövetelő új pénzügyi uniós szerződéshez. Éppen ideje volt annak is, hogy az Európai Unió végre tető alá hozza az új stabilitási program részleteit.

Az idő múlik: világgazdasági krízis után vagyunk – s lehet, hogy újabb gazdasági visszaesés előtt. Ha viszont bejön az a koncepció, miszerint a gazdasági növekedés ösztönzését és a munkahelyteremtést is lehet majd remélni a szóban forgó megállapodástól kontinentális szinten, mindenki elégedett lehet.

Bár kövezzenek meg érte, de én változatlanul nem látom sem az uniós, sem pedig a hazai komponensek terén, hogy miből lesz itt bővülés, amely új munkahelyeket hoz. Gyakorlatilag minden nemzetgazdasági szegmens a padlón van, nincs, vagy csak nagyon alacsony a háztartások fogyasztási szintje, megemelkedtek az adók, az egyébként is alacsony jövedelmeket pedig tovább „oltogatják” a 2012-től életbe lépett szabályozások. A külföldi (vállalati) működő tőke nem nagyon akar jönni, új hazai vállalati beruházásokról pedig statisztikailag érzékelhető szinten alig akad kimutatni való. Eközben teljesen lefagyott a bankok hitelezése – nem csak itt, hanem a Lajtán túl is egyre égetőbb a pénzintézeti szektor megtorpanása.

Persze az uniós szerződés aláírásához – esetünkben – minimum két fél szükségeltetik. Miután Magyarország nem tagja annak az euróövezetnek, amelyről elméletileg szólt volna a megállapodás, a „kívül tágasabb” képlet jelenthette volna függetlenségünk – ami gazdasági értelemben nincs – meglétét. Lábjegyzet: utóbbihoz még a Nemzetközi Valutaalapnak is lehet némi hozzáfűznivalója akkor, amikor finisbe érkeznek a nemzetközi hitelkeretről szóló előkészítő tárgyalások.

Mindenesetre üdvözlendő: hamarosan megállapodás születhet abban a kérdésben, hogy az euróövezeti csúcstalálkozókon „főszabályként” a megállapodáshoz csatlakozó, eurózónán kívüli országok is részt vehetnek. Ráadásul Magyarország azt is szeretné, ha a most létrehozandó rendszer a lehető legrövidebb időn belül integrálódna az uniós alapszerződésekbe.

S innét kezdve majd egy szót kell megjegyeznünk: makroprudencia. Vagyis egy sor olyan dolog betartása, amelyben eddig nem jeleskedtünk: költségvetési átláthatóság, a pénzügyi szigor maximális betartása, kiszámítható gazdaságpolitika. Az uniós játékszabály-gyűjteménynek nagy valószínűséggel a közös költségvetési politika lesz a lelke, figyelemmel arra: a korábban rögzített monetáris csomag alappillérei – alacsony államadósság és államháztartási deficit, minimális pénzromlás és a „kis” kamat alkalmazása – már kevésnek bizonyulnak.

Várhatóan 500 milliárd áll majd rendelkezésre a pénzügyi mechanizmusokra uniós szinten, és korábban fel nem használt források átcsoportosításából áll majd az alaptőke – most erről szólnak a hírek. Aztán előállhat persze az is, hogy az alaptőke összekovácsolásához némi „tagvállalati” hozzájárulás is kell, vagyis a direktívához csatlakozók is pengethetnek majd valamicskét a közösbe. Láttunk már ilyet. Rövid távon tehát a pénzügyi stabilitási mechanizmust várjuk, hosszabb távon pedig az euró plusz paktumot, amely a tagországok adópolitikáját is átírhatja.

Megértem, hogy az átlagos halandó számára nehéz nyomon követni az eseményeket. Eddig Magyarország, pontosabban a kormány számára az volt a „probléma”, hogy az unió a média és a jegybank függetlenségével „foglalkozik”, sőt beleszól a demokratikus jogrendet érintő kérdésekbe, most pedig a költségvetést is az Európai Unió kottájából énekelhetjük majd ki.

Ám ezzel együtt is a kormány jól döntött. Befektetői, piaci, uniós szempontok szerint járt el, és ezzel a lépéssel a gyakorlatban is kezd visszatérni Európába.

Pontosabban: nemcsak Európába, hanem az Európai Unió szabályrendszerébe is.